Vannak utak amik lezárulnak, és bár a biztost nehezen adja fel az ember, tovább kell mennie.

Már írtam, olyan bejegyzést ami naplószerűen ecsetelte a hétköznapi pörgéseim, hát ez is most olyan lesz. Az időben kissé szörfözve , de bekukkantást nyer a kedves Olvasó, hogyan is zajlanak az idők a talpaim alatt.

2019 November

Idegen helyeken és sötétben nem szívesen közlekedem, réges-régi pánik- történetem, uralni tudom, minden kemikália nélkül, de erős önkontrollal. Így alakult, hogy a csodás kirándulás után ismét szükségszerűvé vált, hogy a méltán híres és jó szakorvoshoz tegyek egy látogatást Fehérvárra, dr. Abkarovits Gézához kaptam is gyorsan időpontot, de késő délután fél ötre.  Jóhiszemű tervezésem szerint lesz abból késő este is, amire haza érek. Volt aki ígéretet tett, velem tart, hogy ne unatkozzam és ne legyek dög egyedül. Kisimító azt mondta, kivesz  -anya-nap szabadságot- és egy jó bulis napunk lesz eggyütt. Kérdeztem tőle, akkor szólíthatlak anyának? 🙂 Az indulás napján írt, hogy belázasodott, nem tud velem jönni. Így egyedül vágtam neki az útnak. Négy előtt már oda értem,  a fél ötös időpontomhoz képest, este 7-kor hívtak be, miután háromnegyed hétkor  még szelíden kérdeztem, hogy a mátrixba nem e csúszott hiba, mert akik utánam érkeztek már végeztek én meg még sehol sem vagyok.

És lőn csoda, 7 kor megvizsgált, elküldött röntgenre. Amiből az következett, hogy ismét a sor elejére kerültem, 21:10-kor jöttem ki a zárójelentéssel és mínusz 24 ezer forinttal kevesebbel a rendelőből. Mindenképpen meg kell majd műteni mind a két térdem. A jobb a fontosabb, így az lesz az első. Most egyenlőre próbálom húzni az időt, de idén túl kell esnem rajta. A fél tízes buszt már nem értem el, így közel fél órát vártam a buszpályaudvar várójában egyedül.

Így van, hogy az ember a nap végén körbe néz, és a pusztaságban magára marad. Akik a barátság  szent zászlóját hangzatosan lobogtatták, a távolban poharukat lehajtva , fel sem sóhajtanak.

Ott ülve a csendben annyi motoszkált bennem, hol vannak azok akik mindig megtalálnak ha segítségre, jó szóra vágynak. A bizalmam maradékai kezdtek elporladni, az önvédelmi falaimat ideje lesz már felhúzni.

Másnap kaptam N.-től a macskás könyvet, és rohantam Jelzőfényem szülinapjára. Az est nagy részében egyedüli nőként a társaságban az ünnepeltet körbe ülve beszélgettünk a távlati tervekről. Csupa értelmes, művész és muzsika kedvelő nagyszerű ember. Egy félrement mondat kissé befagyasztotta a hangulatot, mert van, az hogy az ember őszinte , de nem feltétlen kell mindig megfogalmazni és kimondani a saját véleményt. Az önzőség és nárcisztikus jellemvonásokat tárgyaltuk ki. Újabb vendégek érkezésével szelídült a néha befagyott hangvétel.  Kellemes borozgatással pizzázással ünnepeltük az idő állhatatos rohanását.

Ebben a hónapban és a következőkben sok kiváló programon volt társam fiam, ami nagy élmény számomra. Blues koncerten , színházban a Hairt néztük meg, aztán Lajkó Félixen  és természetesen Ricsárdgíre is elkísért. Látni ahogy fejlődik, kinyílik az értelme és kíváncsisággal szemléli a körülötte lévő világot, jó érzés. Szeretnék majd úgy elmenni  innen, hogy tudjam nyitott és  boldogulni tudó a belőlem hátra maradt részem.

Barátnőimmel is sok fele jártunk a Hot man Dance revütől a helyi blues zenekar koncertjén át még retró diszkóba is eltudtak csalni. Mindegyik új kaland és élmény , ami hozzá tett az életemhez. Barátnőim elvált és egyedülálló csajok, akik egyedül nevelték / nevelik gyermekeiket, felelősséggel és jó céltudatossággal, magukat áldozzák értük. De aztán rájönnek, csak az tud boldogságot adni, aki maga is boldog. Van, hogy az ember ráébred, az élet elrobog mellette ha nem tesz semmit, hogy érezze az élet ízeit. Azt mondják, megtanítom őket élni. Legyen részünk sok örömben 🙂

December

Ebben a hónapban is sok élmény és koncert, közös öröm vár azokkal az emberekkel akik köreimben vannak.  18-án dolgoztam utoljára és onnantól már igazán a magam ura lehettem, készülve a nyugalmas ünnepre.

Nyáron egy új hagyomány alapkövét raktuk le a „közös konyhával”, mikor kedvünkre való ételeket főzünk együtt, és közben beszélgetünk, iszogatunk és jól érezzük magunkat. Idén 5. alkalommal  decemberben nálam volt a közös főzés, kacsa leves ami több mint nyolc órán át „pötyögött” (nem rotyogott!!!) a tűzön, későbbiekben sülté változott át a hús nagy része. Vegetáriánus barátnőnk részére, kellemes rizses- gyömbéres- vörös lencsés egy tál étel készült. Olaszos pörgés a konyhában, hatan mint jó szakácsok és kukták. Reggelig tartó beszélgetéses , alkotás után, a nappaliban az egyik lámpatest a plafonon meggondolta magát, és lerobbant, szilánkjai beterítettek mindent.  Senki nem sérült meg, szerencsére. Reggel fél nyolc után tértünk nyugovóra.

 

Az ünnepek itthon, kellemes lazaságban töltődtek, főzés, és sok pihenés. Nem volt kapkodás, kényszeredett rokon látogatás, jól idomított szerepeknek való megfelelés. A mi ritmusunkban örültünk a Fény ünnepének és élveztük a koránkelés poklától való mentességet. Szép napok, békés mosolyok.

Születésnapomon gondoltam egy nagyot és invitáltam Gevilt egy közös  ünneplésre. Mivel nem tudom kinyitni a pezsgőt (ahogy halat se, és ablakot se tudok pucolni). Udvariasan és kedvesen vissza utasította a kérésem, sok boldogságot kívánt. (Még nem kérdeztem meg tőle személyesen, de vajon nem gondolt e annyira érett és felelősségteljes nőnek, hogy megértem a részéről való tartózkodást és azt, hogy  ez közöttünk csak baráti hangvétel lehet? Úrinőként képes vagyok visszafogottan viselkedni, még akkor is ha fontosabb ő , mint bárki más ivarérett pasi a világon számomra.) 

Evvel a visszautasítással indult a 23 + 23. szülinapom, de megráztam magam és készültem a Nővéremhez és családjához, akivel együtt ünnepeltünk. Elmentünk ebédelni egy kellemes görög étterembe, és sokat nevettünk. Hazafelé egy olyan busszal jöttünk, ami elment Káptalanfüredig, ahol a szüleimmel gyerekkoromban minden év felét töltöttem. Most csend volt és kihalt a táj. De sok szép emléket felébresztett.

A szülinapom  estéjét otthon töltöttem, fogadtam a  virtuális jókívánságokat, míg a szívemből egy darab azért kimorzsolódott csendben. Kinyitottam egy habzó bort, míg  buliztak Gevilék lent a városban a kedvenc helyeinken, nélkülem.

Másnap néztük meg a Hairt a színházban fiammal és Évával . Fél nyolckor szerettünk volna vacsorázni naivan, csak a negyedik szórakozó helyen volt csak étel.  Utána buliztunk  egy nagyot  a barátnőimmel Kopaszkutya Zrt. blues  koncerten.

 

 

A konklúzió, annyi lehet, az életben észre venni mind azt a jót amit kaphatunk, mert a holnapra nincs garancia levél. Szeretni mind azokat, akik ugyan azt az áldozatot képesek meghozni értünk, mint amennyit mi gondolkodás nélkül azonnal megteszünk. Senkinek nem hagyni, hogy eszközként használva legyünk. Néha nem ártana feltenni a kérdést magunknak

– Ő vajon mit tenne értem? Meg tenné e ugyanazt, amit elvár tőlem?

Ha állandósul az egyirányú segítségadás, gyakorolni a NEM szócska használatát. Legfőképp bízni magunkban, hogy bármit elérhetünk ha bátrak vagyunk és tenni készek. Aki tudja mennyit is ér, annak nincs szüksége erején felüli folyamatos megfelelésre. 

Néha át kell menni hidakon, és nem nézni hátra.

(A zene, az egyik nagy kedvenc film sorozatom zenéje.  A híd  ) 

Mindenkinek ajánlom, nagyon izgalmas és tartalmas film.