Szomorú vagyok, mert most ezekben a percekben tőlem vagy 20 kilométerre az a zenekar játszik ami feltöltötte energiáival, szövegeivel, ritmusaival az elmúlt huszonnégy évemet. Ezen nőttem fel (Megfertőztetve N. által még 1990-ben) A  Vasárnapi gyerek-be való mostanában történt belegabalyodásom óta, különösképp Darvas Benedekre aki az Európa Kiadó új tagja. (Virtuóz és amilyen hangszerhez nyúl az életre kell általa, mindezekkel együtt mégis mérhetetlen szelídség, és kedvesség sugárzik róla.)  Mindenképp szerettem volna elmenni és minden sort és rész énekelve, táncolva, üvöltve vagy andalogva teljes sebességgel átélve LÉTEZNI  a zene atmoszférájában arra a pár órára.

Felöltöztem, csinibe, ahogy mostanság kedvem szottyan és teszek az elvárásokra, kisminkelve és tényleg helyén éreztem magam a bőrömben (bármennyire is elfuserált ez, nem cserélnék mással, csak max. pár órára, hogy azok akik nem látnak tovább a bőr-börtönömön, azokat gerincre csapjam)… na de elkanyarodtam…  de leülve a harci díszben az ágyon eszembe jutott, kell e nekem egyedül bóklásznom éjjel egy városba ahonnan hajnali 5 előtt nem tudnék biztonságosan haza érkezni, akinek még legalább húsz évet kéne terelni a fiát, hogy boldog férfiként hozza elém az unokáimat?

Legyűrtem az önzést és itthon maradtam, de legközelebb mindent megteszek azért, hogy jelen lehessek.

Küldeném ezt a dalt amin két éve Dozsóval össze bújva csókolóztunk itt Veszprémben azoknak a kedves és jelenleg jelentőséggel bíró embereknek akik látomásként néha előkerülnek.

Egy barátságos Baz.megyei Jetinek és egy Mikulásnak aki a rosszakat is szereti. Puszi Nektek!

UPLOAD: 

Jeti úr kikérte magának, hogy ő nem is kedves, hanem inkább undok 🙂 Hát én közreadtam.  Szerintem meg nincs igaza.