Majdnem olyan volt, mint gyerekkorában a vén diófa alatt a nyári reggeleken. A virsli bővebben…
Címke: Őz Zsolt
Őzike fesztivál
Elévül végül ez az év is, és felépül bennünk a leépülés. Eloszlik aztán szerte foszlik testünk minden szelíd titkos rejtekén. És megtámadják a feltámadást és eltörlik a feltörést, de ha ez sem elég mit csinálnak velünk majd törvényé teszik az eltűnést ugye Édes. Hát feküdjünk inkább le a fűbe, ha már a nyár mégis ide talált… Őz Zsolt: Elévül
Őzike két éve novemberben távozott el a túloldali rocklegendák közé nyomni az ottani rakendrollt. Pont levettem a fekete gyász öltözékeim két év után, amikor Csepelre mentem a temetésére és utána a Route 66-ban sírva- vigadva és táncolva búcsúztattuk és emlékeztünk rá. Őzike fesztivál bővebben…
Elmúlik
Elmúlik, mint minden. Aki érdemesnek találja a személyem jövő héten 24-én találkozzunk Csepelen a Route 66-ban és emlékezünk mindenkire akik már nincsenek velünk és kimondhatatlanul hiányoznak.
Tárgyak
Már mondtam/ írtam nem ragaszkodok tárgyakhoz, az emlékek a fejemben vannak lerögzítve.
Csak két tárgyról szeretnék mesélni, ami mostanában „össze kapaszkodott ” a pénztárcámban lakás közepette. Konkrétan beraktam a pénztárcám egyik rekeszébe őket, és valahogy össze bújtak és nem engedik egymást. Hagyom őket ebben a kellemes szimbiózisban.
Az első: Férjemnek volt egy nyaklánca, azon egy medál. Nem hordom a medált, mert számomra nem bír üzenettel egy pergamentre emlékeztető kis arany lemezke, tudom sokan hordanak ilyet, a bölcsesség, tudás és ismeretek iránti vágy szimbóluma lehet.
A másik tárgy egy fém gyűrű amit találtam azon a buszon amivel mentem Őzike temetésére, tavaly novemberben. Nagyon megragadott a formája, és a bevágott minta. Vívódtam a Csepeli úttal kapcsolatban, de éreztem muszáj felmennem. És tényleg nagyon sok embert ismertem meg a temetés után, és amikor oda értem a Route 66-ba (II. Rákóczi Ferenc út 129., Budapest, XXI. ker., ) ez a jel fogadott a falon, és tudtam jól döntöttem! Az este is nagy élmény volt számomra és a hozadéka is, mert olyan nagyszerű lelkekkel találkoztam, akikkel egyébként nem lett volna módom.
Az élet útjai néha kuszák és kibogozhatatlanok, de aztán a szálak össze érnek. Ehhez türelmet és elég ambíciót kívánok mindenkinek!
Magamnak főleg türelmet, mert az sajna elfogyott… (elnézést mindenkitől akinek az agyára mentem, nem szándékos, csak szenzitivitásom és a képességeim mostanában kissé elcsúsztak egymástól. Különösképp elnézést a hosszú hajú rockerektől akik körém keveredtek az elmúlt időszakban! Tudok normális is lenni.)
Ugatha Christie – Balkánkeringő – 1990
Túl sok a könny, túl sok a gyorsan távozó.
Az évek számának növekedésével az elmentek száma nő.
Őz Zsolt nagy űrt hagy, zseni volt minden tekintetben, de ő gyorsan akart élni és ezen nem változtatott. A szívünkben él majd tovább és az agysejtjeinkbe gravírozott dalszövegeiben.
Majd még írok evvel kapcsolatban, bár sokan megemlékeztek róla méltóképpen és szépen.
R.I.P. Őz Zsolt!!!!!

