… amikor nagyon rosszul érzem magam, mint jó kutyának a jutalom falat dobok magam elé egy elképzelést, és átmenetileg a feszülés enyhül.

Igen akkor elképzelem, hogy ülök egy széken, elszenderedve oda jön hozzám          dr. S. L. megérint felébreszt álmomból (igen akkor még magázódunk, mert nem ismertük  egymást, és nincsenek  még közös emlékeink) és annyit mond, az eredmények biztatóak, és egy hosszadalmas  rehabilitáció után teljes életet élhetünk, a mi otthonunkban.

… és megnyugszom, bár a gondolat villámok cikáznak, mit merre és hogyan is kéne szervezni, hogy működjön minden.

… és akkor rá nézek az alvóra (épp alszik nem kómában van) és az a két agyi ér nincs elzáródva, az oxigén vidáman bandukol és szállítják az erek a vért, életet, és impulzusokat…

… az az ijedelem ami össze rántotta gyomrom amikor elkezdődött és vártuk a mentőt, és kitisztulva hallottam a viccét a vinnyogó mentőben – ő még sose utazott mentőbe, csak rendőrautóba, jaj most elszóltam magam… és nevettünk, hogy ez a görcs és a látása elmenése is csak átmeneti, és bent pár nap kivizsgálás, infuzióba beadott csülökpörkölt és vitaminok  felturbózzák majd és jövünk pár nap múlva haza, ahogy megígértük az ajtóban ijedten álló gyereknek- nincs semmi baj, nyugi van.

…És a sarokba bújva várva vizsgálatok eredményét- (ugye ez nem ugyan az a tehetetlen görcs amit akkor éreztem 97’ amikor megmondta az orvos, hogy Anyám soha nem fog felébredni és bármikor leállhat a szíve. És lent a Szinházkertnél a könyvtári oldalon lévő busz megállóba letámolyogva a sarokba bújva bőgtem. És Apámnál is ugyan úgy, várva hogy mikor hívnak hogy vége van)

Ott a sürgősségi ambulancia korlátaiba kapaszkodva remegtem és vártam valamit, de nem enyhült a görcs és a rettegés, hogy újból az ismétlődik, ami már végig vonult az életemen.

És ez a nyugtató jutalomfalat ábrándozás közben átfut, hogy most már  kurvára jó lenne felébredni, és jöjjön ez groteszk állapotnak a vége.

… és akkor nem így dolgozhatnék (Szisza mondta, ha élne az  Apa és ő is ott dolgozna meg én is kimennénk a szünetbe és a folyóson csókolóznánk, mert a Szerelemgyűrű össze tart és semmi nem választhat el minket) a cégnél, és nem lenne kint a mai napig a képe a cnc-n (ahogy vigyorog a kompon Tihany felé) és a mécsesek se mellette.

… és akkor nem ismernék sok csodás embert akiket ez a zivatar hozott elém, mellém… de nem bánnám mert Ő elég volt és teljesen kitöltötte az életem.

… és most nem arra gondolnék, hogy az utolsó este a kedvenc sorozatom utolsó részét nézve, amiben meghal a főszereplő férje, és én nyavalyogva kommentáltam (ő addig a saját gépén nettezett) kérdezte miért nyajongtam ennyit, mondom neki  AZ NEM LEHET HOGY MEGHAL AZ EMBER SZERELME!!!

… és most nem próbálnék 25 év után újból biciklizni, hogy legyen aki elviszi a gyereket mert imádtak elmenni a környéken és csapzottan csurom vizesen és fáradtan haza jönni…

… és minden más lenne

Mikor jön az ébredés, kedves Doktor Úr?