„Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!” – szokta mondani Édesapám.

Ma, egy társasházi szerelés miatt elzárták a gázt. Nem geopolitikai okokból, (Nem azért, mert az oroszoktól nem engedik el a túlárazott naftát a Horvátok) csak sima hétköznap. Bekövetkezett a számomra végzetes helyzet: elfogyott a ló-rúgásos kotyogós kávém.

Kávéban és szerelemben nem ismerek tréfát!

Memóriahab és térfogatcsökkenés

A másik természettudományos felfedezésem is a héten történt.

Mióta beköltöztem a nappaliba, a kinyitható kanapém hősiesen próbál helytállni, de nem tudja pótolni a vastag, gerincbarát matracomat.

Úgy döntöttem, beruházok egy memóriahabos fedőmatracra. Ki is néztem egy 200×140 cm-es darabot, ráadásul féláron. Már csak az foglalkoztatott, hogyan fogok egy ekkora objektumot hazaszállítani busszal. Elképzeltem magam, ahogy egy óriási matraccal manőverezek , és éreztem, hogy ez nem az én sportágam.

Így inkább a házhozszállítást választottam.

Pár nap múlva csengetnek. Az ajtóban a futár áll, széles mosollyal – és egy mindössze 54 centiméter magas dobozzal. Nem is értettem, mit hozott. Kibontottam…  kiterítettem az ágyon és a dobozba elrejtett nagyon vékonyra összetekert, háromszor összehajtott anyagból  egyszer csak 140×200 cm-es matrac lett. Mint valami  varázslat.

Ekkor jött a felismerés: nem mindig a méret számít első pillantásra, hanem a sűrűség,  és persze a jó csomagolás.

Uraim, nem ördögtől való feltételezés, hogy nem feltétlenül a hosszúság vagy a méret a döntő tényező… hanem a végső  vastagság. 😉

 Szép felfedező napokat kívánok mindenkinek, a természettudományok bármely ágában!

Örökzöld nagy kedvencem, Timur Lenktől a metál-matekkal zárom ezt az estét!