Szabadnak lenni és fellélegezni egy eltorzult világszemlélet után , felüdülés a testnek és a léleknek Magyarországon. Dánia, másfél év alatt harmadjára lett birtokba véve, de kicsit hosszabb ott-tartózkodási idővel. Élmények és hangulatok, képek.

A szabadságról, elfogadásról, nyitottságról és egy olyan országról mesélek, ahová nagyon visszahúz a szívem. Esetleg jó lenne, ha ebben a szép hazánkban is az lenne a természetes, hogy szabadnak lenni sokkal egészségesebb, mint félni mások véleményétől és elutasításától.

Az volt a szándékom, hogy nemcsak országhatárt, hanem életszakaszt is magam mögött hagyok, ha leszállok a repülőről. A közéletbe való belekeveredésem évtizedek hagyománya, mert naiv álmodozó vagyok, és szeretnék részt venni a sorsom és környezetem alakulásában aktívan („Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”). Tavaly márciustól kezdődött igazából az idei választási évre való rákészülés, és helyi szinten kivettem a részem, amiben tudtam. Nyártól kampányvezetői feladatokat vállaltam magamra, lehetőségeimhez mérten. Meghökkentő és vicces eseményeket szerveztünk több városban. Volt, amivel a legtöbb sajtó címlapjára kerültünk, még az Euronews is foglalkozott velünk. Büszkeségem, a Vörös pride ötletén alapuló, október 23-i, tanképítéssel és vonulással egybefűzött performanszunk nagyot szólt. Kreatív, humoros, meghökkentő torztükröt tartottunk, hogy kifigurázzuk a tehetetlenséget. A választás napját tartalék szavazatszámlálóként vártam a városházán hajnali fél hatkor. Végül kirendeltek egy szavazókörbe, ahol az 1800 szavazásra jogosult nagyjából 95 százaléka meg is jelent. Izgalmas volt az a nap is; rutinosan, már nagyon sokadik alkalommal láttam el ezt a feladatot. Az ország számára örömünnep, fantasztikus fesztiválhangulatba torkollott az este, én viszont a fáradtságtól és a parlamentbe be nem kerülés okán szomorú voltam. De az élet megy tovább! A liberalizmus nem halt meg, csak most más volt a prioritás, amit előbb kellett volna észrevenni a párt részéről.

A terv az volt, hogy a felgyülemlett másfél éves őrületet lerakom, és nem nyitom ki azt a dobozt legalább két hétig. Politikamentes közegre vágytam.

Így indultunk el a repülőtérre és érkeztünk meg.

A történet másik szálának kiindulása az az anyai büszkeség, ami eltölt, hogy a gyerekem önálló, új életet kezdett egyedül, egy idegen és távoli országban. Az első elindulása 2024 augusztusában sem volt zökkenőmentes: a repülőgépet nem érte el, így másnap kellett mennie. Koppenhágából Aarhusba két nagy gurulós bőrönddel és egy hátizsákkal utazott. Éjjel ért oda sötétben, egy vadidegen városba. Elképesztő teljesítmény, én nem lettem volna rá képes. Ezt a mutatványt sosem fogom elfelejteni.

Amíg kicsi a gyerkőc, és naponta minimum háromszázszor hallja az ember tőle, hogy: „– De miért?” meg hogy: „– Anyaaaa, néééézd!!!”, akkor arra gondol a megfáradt szülő: nem baj, nemsokára majd egyetemre megy, és akkor csend lesz a lakásban ismét. Arról van már szakirodalom, milyen érzés a fészekelhagyást megélni szülőként, de a valódi csend és a rutinok elvesztése nehéz takarót rak az ember szívére. Ezzel egy idővel a három és fél éves munkaviszonyom is megszűnt 2024 augusztusában, így duplán borult minden addigi megszokott rendszerem. Ezt az új rendszert csak Tigriske, a macska iránti felelősségvállalás egyensúlyozza. (De az igazság az, hogy nehezen viselem ezt a fene nagy szabadságomat.)

Így nagy kincsként élem meg az együtt töltött időinket a fiammal. Április elején hazajött az országgyűlési választásra. Hozzájárulni ahhoz, hogy visszatérjünk Nyugat-Európához az orosz sztyeppék helyett. A fiammal így a kéthetes itthonlétét megtoldottuk plusz két héttel, amikor én vendégeskedtem nála. Ez a huszonnyolc nap elképesztő gyorsan elszaladt összességében, és rengeteg maradandó élményt adott. Ezekről írok most, valószínűleg több részben.

Dánia nekem a szabadság szigete a sok zöld mezővel, tengerparttal, állatokkal; a házak kerítés- és függönytelenek. Sok cicaorrú Tesla és robotfűnyíró otthona.

Szabadság

A félelem nélküli élet az igazi szabadság: tudod, hogy senki nem ítél el azért, aki vagy (ahogy kinézel, amiben hiszel, vagy amilyen az életviteled). Mindaddig úgy élheted a napjaidat, ahogy szeretnéd, amíg másnak kárt nem okozol.

Amíg kint voltam, több olyan eset történt, ami itthon elképzelhetetlen, hogy cirkusz, botrány nélkül lezajlott volna, míg ott nyugodtan szemlélték az emberek, és mindenki foglalkozott a maga dolgával.

A tenger varázslata és hívogatása okán többször jártunk a partján. Én elég fázós vagyok, mióta megszületett a fiam. (Kérdeztem a nőgyógyászomat az egyik kontrollon a szülés után, nem lehetséges-e, hogy elvágta a fűtőszálaimat, amíg a császármetszést végezte, mert nagyon fázós lettem. Nevetett, és azt mondta, lehetséges.)

A kedvenc piros kapucnis kabátomban fagyoskodtam, és élveztem a tenger morajlását, látva az embereket, akik jól érzik magukat. A bátrabbak a tengerbe is bementek, ami csak 10 fok körül lehetett. Kutyás, családos emberek sétáltak a királyi nyaraló körül lévő hatalmas parkban.

Ahogy magamat próbára tettem, hogy a tenger felett lévő körre merészkedem, és legyőzöm a tériszonyomat (nem a magasság a baj, hanem az, hogy nincs kapaszkodó, korlát). Az ember úgy győzi le a félelmeit, ha nekimegy.

Ahogy ott sétálunk a cél felé, egy hatvan-hetven év közötti asszony elfut mellettünk: fel a sziklákra, le a sziklákról, a homokon. Sportcipőt és rövid futónadrágot hordott, semmi mást. Rótta az utat önfeledten, csak szaladt – ha nem látom, nem hiszem el. De senki nem szólt be neki, nem bámulta meg (én sem, csak ledöbbentem). Mindent lehet, ami másnak kárt nem okoz; ő úgy volt boldog és felszabadult, és az érzékelése más hőfokra volt állítva, mint az enyém. 🙂

Séta a tengeren videón megörőkítve a bátorság-próba.

Az erőpróba után elmentünk egy elkerített, hatalmas erdőbe, ahol az őzikék szabadon élnek. Odajöttek hozzánk, s bár etetni nem szabad, három szeletke almával sikerült egy nagy kolóniát magamhoz csalni. Miután elraktam a dobozt a zsebembe, kíváncsian nézték, hol a többi. 🙂

A kirándulás végeztével bementünk a belvárosba a Street Food Centerbe, ahol diszkógömb és jó funky szól a mosdóban is. 🙂 Az új kedvencem, a fish & chips most sem maradhatott el.

Innen folytatom a történetet, lesz benne egyetemi óra, Portugál nemzeti konyha, Dán nyelv óra, evezős verseny és még sok érdekes! Ígérem, hamarosan érkezem a történetekkel és képekkel! Ha van kérdésetek, vagy leírjátok hozzászólásban, miről szeretnétek olvasni, szívesen reagálok!

Örömteli napokat kívánok Mindenkinek!