Egy dolog biztos,
már csak a hegye van bent
( Ámor nyilának )
testem hamarosan kilöki,
ha a fájdalom több,
mint gyönyör illúzió.

Már csak a hegye van bent.

Szorítja magába még az élő hús.
Körmökkel kapaszkodik , 
mint a hit, hogy szintet lép a ragaszkodás.
 

Lüktet vad mámorában
befogadásra lelt,
nem magányba ázva
várta áldozatát,
mélyre akart hatolni.

De már csak a hegye van bent.

Nem nyílt a seb,
lélegzetnyi rés hús szorítása,
bizsergő vér,
tűhegyni gyönyör-fájdalom

Már csak a hegye maradt bent

A bőr alatt mozdul,
ahogy a szívverés
elárul valamit,
amit a száj még nem mer kiejteni.

Ámor az a félvak,
szadista gyerek isten
megint mellé lőtt.
Újból.
A pengéje súrol, csiklandoz
és kínoz.
Mert nem hatol beljebb,
csak ott hagyja bennem
a hiány lüktető csúcsát.

Már csak a hegye maradt bent.