Az életnél nincsen jobb forgatókönyv író, ezt biztosan merem állítani! Kornélia bővebben…
Címke: Apa
Édesapa
Állandóan kapkodom a fejem, hogy rohan veszettül az idő és emlékezések, évfordulók sora zakatol felettem, mellettem.
Apa
A páratlan éveket mindig nagyon utálta, mindig valami váratlan és szomorúságot hozó felhő tornyosult felé. Ennél páratlanabb év-hónap-nap nem is lehetett volna kitalálni. 2011-11-11- a misztikus nap, amikor anyák meginditatták a szülést, hogy szerencsés legyen gyermekük, na ő pont szembe menve a trenddel háromnegyed tízkor délelőtt meg állt a harcos szíve. Tudtam, hogy nem leányregény az élet és az előzményeket ismeretében sok jóra már nem lehetett számítani.
Mondtam neki abban a három hétben, amíg tudat nélkül feküdt az ágyban a kórház különböző osztályait bejáratva (fel is ébredhetett volna, haza is jöhetett volna talán, és boldog véggel zárhattuk volna ezt az újabb kórházi csellengést.) De nem. Szóval mondtam neki azokon a napokon ,amikor reménykedtünk,- ha elég, ha elfáradt, menjen békével, köztünk léte nem szűnik meg, csak a láthatatlanság ruhájába öltözve figyel minket.
Hitem szerint 49 napig rendezi a lét felé való tarozásait, hogy új útra készen legyen.
Hiánya, mint fagyott jéghegy tornyosul, leomolatlanul, talán körbe is van betonozva (mint a sült fagyi, a tészta belsejében), még nem olvad csak néha feszít, néha szúr, néha elpárásítja a szemem.
Álmomban beszél hozzám, mondta: – Na ez étel! – a jó sült szallona, kolbász láttán. – Azt hitétek elmentem azért van szétpakolva a szobámba?! Kérdezte mérgesen, mert ősz végén az utolsó dió lehullta után szokott haza térni a birodalmába, biztonságos téli lakba, téli álmot aludni (délután három fele kelt fel és hattól már a tévé előtt ült a fejhallgatójával, mert nagyot hallott ).
Máskor megdícsért, milyen szépen zajlott le a temetése és jó volt a gyászjelentés is az újságban ( mint mindig megnézte, kit élt már túl), de éppen hét műtéte volt Fehérváron azért nem tehette tiszteletét a saját temetésén.
Május huszonhatodikán lett volna 76 éves, Kisfiammal kimentünk a sírjához, vittünk virágot, mécsest, finom szantálfa és fahéj füstölőt és ahogy megígértem neki, szülinapjára meglocsoltuk hárslevelűvel a sírt.
Néha haza érve, mintha őt érezném, dohos kabátjának a szagát, talán a kedvenc helyén a konyhába jó hideg borocskával az asztalon nézi a csodás panorámát és minket ahogy élünk nélküle.
Harcias ” vén” Oroszlán
Tegnapi friss és kavargó a történet.
Először nagy kiabálásba, majd magamban való mosolygássá később pedig büszkeséges megnyugvásba csapott át ez az érzelmi turmix.
Életeink ezerféle szakaszokra, helyszínekre és megfelelést igénylő színterekkel váltakoznak, mint egy jól megrendezett színpadi kép, ahol a szereplőknél is jöhet egy- egy beugró.
Jelenlegi életem rövidke ám, tartalmas szakasza tegnap zárult le, miután közölték velem hogy az áthelyezés egyik osztályról a másikra konkrétan a kapun kívülre értendő. Nincs is eszel semmi gond, hisz a mai ember rugalmatlanság nélkül, alkalmazkodás és ami a legfőbb tanulás nélkül elveszett mint egy falevél a szélviharban. Eltöltöttem két és fél hónapot a helyi kórházban mint adminisztrátor. Szép emlékekkel gazdagodtam, ez külön sztori… Köszönet azoknak akik ezt a tanulási szakaszt lehetővé tették számomra!
Ma elvittem a fiam az oviba, intéztem a szabaddá vált délelőttömön az elmaradt ténykedéseim, fáradtan haza értem ( mellesleg csontrepesztő hideg is volt).
Haza érve várt a hidegzuhany.
Az én hős Oroszlánom, büszkén mesélte, hogy ő mint az igazság bajnoka elment hetedhét országba és utána akart járni az elbocsátásomnak, mennyire volt igazságos és méltányos. Meg sem állt a kórházi osztály főnővéréig, és megkérdezte mi az oka hogy nincs szükség a munkámra. ( Ezen úton szeretném megköszönni H. Beatrix főnővér kedves hozzá állását, és szeretnék neki gratulálni a kiváló szakmai teljesítményéért, amivel mint egy igazi háziasszony szeretettel és professzionális ellátásával segíti a betegeknek elviselni a gyógyulási folyamatok néhol nem rögmentes útjait. Nagyszerű asszony és mindezekhez léleknek és szemeknek is igen kedves személyiség.)
Az én oroszlánom, miután kiderítette az őt éjjel nyugton nem hagyó gondolat kavalkádjai által felbőszített eltökélést, hogy neki most védelmezni, igazságot szolgáltatni kell, büszkén mesélte, én meg jól leordítottam, hogy azért mégse az óvodából jöttem haza nagycsoportosként, és meg bírom védeni magam, megszeppent, hogy ő csak jót akart. ( Amikor a főiskola első félévének nagy vizsgahajrájában sikerült kapásból begyűjtenem hat utóvizsgát, – akkor is kijelentette, majd bemegy a főigazgatóhoz és kivesz engem onnan…)
Büszke vagyok Rá, hisz nem mindenki mellett áll egy APA.
ui: van aki nem olyan szerencsés, hogy életében folyamatosan jelen legyen egy ha nem is pont ilyen harcias védelmező, és csak ez elmúlt két évbe a homályból került elő az elveszet apa. De ez szintén más sztori.