Az életnél nincsen jobb forgatókönyv író, ezt biztosan merem állítani!

Kornéliák ünnepelték szép névünnepüket tegnap és eszembe jutott az én csodás apai nagymamám. Sajnos korán meghalt, hét éves se voltam, így emlékeim igen homályosak. Bár a legendáriumban annyi történet szól róla és az ő igen kalandos életéről , hogy majd egyszer neki ülök és megírom.  Állítólag természetben és habitusban őrá hasonlítok leginkább, első találkozásunkkor, pár naposan, azt mondta:

 – Ebben a gyerekben értelem lakik!

Amikor Édesanyámnak felajánlották, hogy inkább elvisznek valami intézetbe, meg különben sem számítanak túl sok időre, hogy kihúzom ( emiatt is elapasztották anyukám tejét, mert úgyse lesz arra szükség) ő nem mondott le rólam és Nelikének adott igazat.

Neli egy Budapesti gazdag nagy család gyermeke volt, aki szépségével és műveltségével rabul ejtette az emberi szíveket. Karcsú, magas, fekete hajú nő, zongorázni épp úgy tudott ahogy korcsolyázni és színjátszókörbe is járt, tehetségesnek tartották. Egy híres szobrász művész jegyeseként utazott le rokonaihoz vidékre Hajmáskérre nyaralni. Édesapja testvérének családjánál nyaralt, ahol egy színtársulat adott elő egy darabot, amiben szerepelt egy fodrász -segéd, nincstelen fiatalember.  Felkérték őt is, és a plakáton mind kettejük neve szerepelt. ( Egyszer beszkenneltem, de irtó nagy, és most nem találom, de amint meglesz ide rakom) 1930 években járunk. A józan ész és érzelmek ádáz csatája révén, beleszeretett a fodrász segédbe, és eldöntötte az ő felesége lesz. Nagy ribillió tört ki a famíliában, hisz gazdag család, előkelő emberekkel körbe véve, nem engedheti meg magának, hogy egy sehonnai vándor színész elvegye a szobrász művésztől a gyönyörű hölgyet.  Nelit kényszer idegkezelésre, elszállásolták egy idegszanatóriumba, de a szerelem az olyan, hogy amint leteríti az áldozatot , ott nem marad semmi kő kövön.  Így aztán, feleségül ment a nagypapámhoz, és második gyermekük az én  Édesapám:  László. ( Az első gyermek kisbabaként meghalt.) 

Fodrász üzletet nyitott és boldog volt az ő gyönyörű és okos feleségével.

(Sajnos nem találtam Neliről fiatalkori fényképet).

Négy fiúk született, és a legkisebb érkezése után elvitték ” málenkij robotra” kilenc és fél évig.

Nagymama itt maradt három gyermekkel, a fodrászüzlettel és a szívbeteg nagymamával a nincstelenség közepén. Neli   nyolc évig várta férjét haza, mindenhonnan az a hír jött, hogy biztosan meghalt, ne várja. Kegyetlen kemény évek voltak ezek, de megmaradt embernek és a legidősebb fiú : Apám túl korán nőtt fel. Dolgozott esztergályosként,  és segítette a családot, mint családfő. Lemondott a focista karrierről, ingyen elvégezhette volna a testnevelési főiskolát, lakhatással, minden költséggel, de nem tudta nélkülözni a család . ( Írtam már erről, az utolsó napján az unokája edző mérkőzésen volt a vőjével, és látta ahogy elsős lett a testnevelési főiskolán az unokája, és talán elégtételt kapott az élettől, mert a vér nem válik vízzé, és az a tehetséges futballista az unokájában nyert teret és lehetőséget. ) 

Neli várt és remélt, de már minden fény kihunyt körülötte. Albérlőt vettek fel a házba, egy lelkes fiatal embert, aki halálosan belé szeretett az én gyönyörű nagymamámba.  A korkülönbség ellenére, tenyerén hordozta , gyermekeit ellátta és elvette feleségül, a nyolcadik János nélküli évben.  Az életük rendezett, szenvedélyes és boldognak mondható volt.

Aztán másfél év múlva haza tért János, és a történet újra íródott.  Nem volt hepiend, mert élete végéig sosem bocsájtotta meg a nejének, hogy új életet kezdett a reménytelenség sziklái alatt megnyomorítva, tettel és szóval bántotta, de mégis csodálta a nejét. Az új férj , mint úriember elköszönt és meg sem állt Amerikáig. Hallottunk róla a későbbiekben párszor, de hogy mi lett vele nem tudom.

Idő rendben és tényszerűleg majd lefogom írni, ez egy zanzásított verzió,  nagypapa az oroszroszági életéről haza jövet írt egy nagyobb lélegzetvételű naplót, azt fel szeretném majd dolgozni.

Nagyon szerettem a a nagymamám, és talán amit átörökített, bennem magra lelt. Mind addig amíg emlékezünk szeretünk 🙂

Nagypapám kedvenc dalával kívánok boldog emlékezést és életet Mindenkinek!