Állandóan kapkodom a fejem, hogy rohan veszettül az idő és emlékezések, évfordulók sora zakatol felettem, mellettem.
Már meséltem Édesapámról, aki rettentően útálta a páratlan számra végzödő éveket, mert akkor mindig valami szerencsétlenség érte, és a dolgok valahogy kicsúsztak a kezéből. de mégis mindig talpra tudott állni. 1997-ben elvesztette édesanyámat, akivel kutya-macska örök harcban állt, de mégis a szerelem és a ragaszkodás felülírta a csatákat, és közel negyven évig éltek együtt. Akkor 63 éves lett volna 3 nappal, mikor Anya meghalt. Aztán ketten maradtunk, és kisimitotta a ráncokat az életünk szövetén, ment minden a maga útján, tovább tanultam, pasiztam, nézte ahogy néha elvérzek szinte egy-egy csalódásban, aztán beiratkoztam főiskolára titokba (mert ő egy csinos kis üvegkalitkába zárt volna, hogy semmi bajom ne is legyen, ) nem értette minek a tanulás, bár 17 éves koromban kijelentette, úgyis akármit mond azt fogom tenni amit elterveztem. Ilyenek a bakok akik bivaly évében születtek. Aztán 7 év múlva megszületett a Fiam, akit rettegve várt és a szíve kincsévé vált. Nagy szerelem amelyben vajként olvadt el a legkisebb unokája előtt. Éltük az életünk, kissé zajosan és sok eseménnyel, izgalommal, örömmel és nyugsággal is, felfelé íveltünk minden tekintetben és eljött a következő 7- évforduló és Ő meghalt a legbénább napon, hisz 2011 – 11- 11– én igazán páratlan nap. Nem kellett volna, hisz minden halál értelmetlen, de az ővé még feleslegesebb. Pont a szülinapján májusban beültettek egy peace-makert az egyik neves szívkórházban, ahol egy olyan fertőzést szedett össze ami fél év alatt olyan pusztítást végzett, hogy leállt az agy működése, és később a szíve is. (Nyáron egy életmentő műtéten átesett, mert a füléről támadó fertőzés akkor hajszálon múlott, hogy nem fertőzi meg az agyát, kitisztították, de nem sikerült teljesen). 3 hétig feküdt a kórház különböző osztályain és abban az időszakban az idegrendszerem iszonyat kikészült, Szerelmem tartott és óvott segített mindenben. Így ma Rá emlékezem, arra a féltő és rendíthetetlen bátorságára ( http://meauw73.com/2011/02/16/harcias-ven-oroszlan/ ) Jó útat, békét és boldog létet Apa 🙂 Szeretünk és nagyon hiányzol! Álmaimban nyugodtságot látok rajtad, és azt, mennyire sajnálod, hogy nem lehetsz velünk. Ez a kép van kint Szisza ágya felett, ami az esküvőnkön készült:
- Édesapám és Fiam az esküvőnk előtt.
- Építkezünk!
Köszönöm! Apám nem hitt bennem, de lelkesen támogatott, féltett és óvni próbált. Édesanya hitt bennem és bátorított éljem meg az álmaim. Apa engedékeny volt míg anyám szigorú és következetes. Fiam egyik nap mondta, miután a beígért büntetése lejárt, hogy igazán kemény csaj vagy anya 🙂 (ment a kuncsorgás, hogy enyhítsem a számítógép eltiltást és a Csillagkapu sorozat nézésnek felfüggesztését). Köszönöm a figyelmed!