Szomorú vagyok, mert most ezekben a percekben tőlem vagy 20 kilométerre az a zenekar játszik ami feltöltötte energiáival, szövegeivel, ritmusaival az elmúlt huszonnégy évemet. Ezen nőttem fel (Megfertőztetve N. által még 1990-ben) A Vasárnapi gyerek-be való mostanában történt belegabalyodásom óta, különösképp Darvas Benedekre aki az Európa Kiadó új tagja. (Virtuóz és amilyen hangszerhez nyúl az életre kell általa, mindezekkel együtt mégis mérhetetlen szelídség, és kedvesség sugárzik róla.) Mindenképp szerettem volna elmenni és minden sort és rész énekelve, táncolva, üvöltve vagy andalogva teljes sebességgel átélve LÉTEZNI a zene atmoszférájában arra a pár órára.
Felöltöztem, csinibe, ahogy mostanság kedvem szottyan és teszek az elvárásokra, kisminkelve és tényleg helyén éreztem magam a bőrömben (bármennyire is elfuserált ez, nem cserélnék mással, csak max. pár órára, hogy azok akik nem látnak tovább a bőr-börtönömön, azokat gerincre csapjam)… na de elkanyarodtam… de leülve a harci díszben az ágyon eszembe jutott, kell e nekem egyedül bóklásznom éjjel egy városba ahonnan hajnali 5 előtt nem tudnék biztonságosan haza érkezni, akinek még legalább húsz évet kéne terelni a fiát, hogy boldog férfiként hozza elém az unokáimat?
Legyűrtem az önzést és itthon maradtam, de legközelebb mindent megteszek azért, hogy jelen lehessek.
Küldeném ezt a dalt amin két éve Dozsóval össze bújva csókolóztunk itt Veszprémben azoknak a kedves és jelenleg jelentőséggel bíró embereknek akik látomásként néha előkerülnek.
Egy barátságos Baz.megyei Jetinek és egy Mikulásnak aki a rosszakat is szereti. Puszi Nektek!
UPLOAD:
Jeti úr kikérte magának, hogy ő nem is kedves, hanem inkább undok 🙂 Hát én közreadtam. Szerintem meg nincs igaza.
Szervusz kedves Margit. Engedd meg hogy ismeretlenül is osztozzak a gyászodban és fájdalmadban..fogadd őszinte együttérzésem.., Tudom mit érzel, és mit élsz át percről percre…, napról napra…,hogy milyen nehéz minden újabb nap NÉLKÜLE!!!! AKI örökre hiányzik az életedből…, Aki nélkül nincs semmi értelme, semminek…!, Így tovább folytatni sem…!,,, Tudom milyen érzelmi káosz ez…, anélkül hogy közhelyeskednék …, Őszintén osztozom a fájdalmadban…, Mert én is Ugyan ezt a Kínt és testi lelki Agóniát élem át…, Minden naptalan nap….! A bánatom nekem is leírhatatlan…..kimondhatatlan….., Mert tőlem is elrabolta a rút könyörtelen kaszás, azt az EMBERT AKIT A LEGJOBBAN.., AKIT IGAZÁN.., AKIT EGYEDÜL ÉS SZÍVEM MINDEN SZERETETÉVEL SZERETEK….,,,…………..! A személyes gyászom és életképtelenségem, hozott ide a blogodra, egy (webbeteg) c.oldalról ahová egy éve írtál májusban a személyes katasztrófádról.., ahová belinkelted ezt a címed. – Benéztem ide, és az írásaid, érzéseid, gondolataid alapján, úgy gondoltam írok neked, hogy osztozzam fálydalmadban, és önző módon én is beszélhessek esetleg valakivel…, bárkivel…., aki igazán megért…., mert nagyon nincs senki akivel őszintén beszélhetnék mérhetetlen fájdalmamról….! Amely még nagyon de nagyon friss és meglehetősen vérző seb…., amelyben remélem hamarosan én is kivérzek…., és akkor talán újra vele lehetek…., ha már az életben nem tudok.., legalább az árnyékvilágban….! A lényeg hogy vele és csakis vele lehessek………………! Nagyon nehéz napokat élek…, nehéz napok vannak mögöttem és előttem is…..de vajon meddig..? Nem érzem hogy folytatnom kéne….., nekem nincs bájos kisfiam, se állatom…., egyedül vagyok a kínban…! Van ugyan anyám, és egy nővérem is, de őket nem tudom ebbe bevonni…úgysem értenék meg.. esélytelen. Így vergődöm tovább egyedül…még.., amíg így vagy úgy egyszer vége lesz…. Neked kívánok továbbra is sok erőt, reményt az újabb holnaphoz. Ahogy eddig is sikerült tenned. Hiszen még unokákat is szeretnél látni ahogy írtad…. Élj soká kis családoddal és találd meg újra…, a régi boldogságod… Szívből kívánom neked. Isten veled. Üdv. Zsolt…, akinek már csak ez a kedvenc Nick Cave idézet maradt..: ” Életből ki..,halálba be…” )