Gondoltam színesítem az életem, illetve az egyik legkedvesebb helyiséget az otthonomban, a hálószobám bordóba és narancsba öltöztem egy kép adta ihlet alapján. Három nap leforgása alatt, elkészült az ál-mennyezet, az északi oldal belső szigetelése és a festés is. Rendkívül ügyes, precíz és jó emberek szorgoskodtak nálam, a főnökük egy univerzálisan jó szervező (aki kéri megadom az elérhetőségét).
A képek meséljenek inkább… színes, szenvedélyes és boldog életet mindenkinek!
Kissé belegabalyodtam az oldal útvesztőiben és ilyenkor egy nő új megoldást keres, vagyis lecseréli a ruhatárát 🙂 A Koi- sablont nagyon szerettem, de most egy kis időre ezt a rucit kaptam magamra. Meglátjuk, hogy jön be.
Evvel a szép nyári képpel kívánok a hátralevő nyarunkhoz sok napocska sütögetést és mindenkinek a legjobbakat!
Javier Bardem egyike azon színészeknek akiket bármiben látok mindig nagy hatással bírnak, és nem pusztán a szépsége hanem a kifejező készsége miatt. Legelőször az Eleven hús– ban láttam, a rokkant rendőr szerepében.
A Biutiful– annyira beletalált a lelkembe, Dozsóval együtt néztük (és igen mind a ketten bőgtünk rajta). Alejandro González Inárritu mindegyik filmje bele kúszik a bőr alá a csontvelőkig hatol és onnan semmi nem képes kiszedni. (21 gram és a Korcs szerelmek, Bábel mind örök darabok számomra.)
A most látott filmről még írni nem tudok, mert kattog bennem és le kell ülepednie, de magával ragadó és elképzelhetetlen az a gátlástalan, lelketlen és hidegvér amit megformál. A totális pszichopata, akinek semmi nem jelent már az ég világon olyat amitől a szégyenérzet árnyéka is átsuhanna rajta…
Ajánlom azoknak akik nem az esztelen és irreális akció jelenetekben, effektekben tobzódva érzik az adrenalint és izgalmat csak, hanem ilyen elgondolkodtató és rettegtető filmtől is képesek jól / rosszul érezni magukat.
Nagyon régen egy papír alapú naplót írtam, még meg vannak legalább 10 éven át vezettem. Abban külön KULTURKA címszó alá mindig beírtam az éppen olvasott könyvemről ami megfogalmazódott és nyomott hagyott.
Ennek a régi hagyománynak szeretnék folytatást, mert szerencsére vissza tért a türelmem és sok jó könyvvel betáraztam magam, olvasok és elmerülök a betű-orgiákban 🙂
Legyen a mostani első könyv egy olyan író műve, akit régen a Virágot Algernonnak- által szerettem meg (elolvastam, vagy háromszor) és ha lett egy kedvenc, minden könyvét elolvastam utána.
Csak egy idézet a könyvből ami nagyon szíven ütött. (Majd elmesélem miért)
…Hát nem abból alkotják az emberek az isteneiket, ami befolyásolni tudja a születést, megváltoztatni az életet, ami akár képes a halált is elő idézni? Miért is ne imádkoznának Röntgenhez, a sugárzás új istenéhez? Láthatatlan, féltékeny isten, aki tartózkodik a zajtól és a tömegtől, és aki ahelyett, hogy villámokat küldene az égből, csöndben szétterjeszti porát. Egyszer majd megmintázza Röntgen isten szobrát, mint egy marék port hint szét s elveti a halál és a változás magvait. Lábánál az emberek a háromlapátú kereszt stációiban szenvednek:
SUGÁRZÁS- PUSZTULÁS-HALÁL
Mivel, hogy ma nemzetközi macska nap van, hát én adnék nektek egy kis dorombolást egy kedves Bllogertől lopva. Sok dorombolást, nyújtózkodást és macskálkodást 🙂
Akkor elkanyarodnék arra, hogyan lettem én Meauw.
A történet onnan indult, hogy 1989 szilveszterén Balatonfüredre mentem egy (kis)egyházi szilveszteri rendezvényre. Vitt mindenki finomságokat (alkoholt nem!) zene, beszélgetések, igehirdetés ilyenek, ahogy az lenni szokott. Sok barátnőm volt ott és akkoriban azt az utat gondoltam a magaménak ( minden ami törtnéik velünk egy tégla az életünk épülő falában, és ezt így is tartom mai napig, mind az ami vagyok sok építőanyagból áll össze.)