Molnár Margit

Már írtam, túl sok a gyorsan távozó, és ahogy az évek telnek egyre több név kerül fel az emlékezés élő szív falára.  Már lehetne ez egy gyász-blog is , de valahogy most a halál gyakori látogató a környezetemben. A túlélést, emlékezést és segítést tartom fő célomnak nem pedig a depibe beforduló önsajnálatot.

De ez a bejegyzés egy kivételesen jó emberről szól akit tegnap tért vissza az anyaföldbe. 

Margitot 1998-ban ismertem meg, miután beléptem egy számomra nagyon szimpatikus pártba, ahol fiatalos lendülettel a világot megváltani indultam. Hasonló gondolkodású értelmes emberek társasága vonzott oda, és ott mint újak találtunk egymásra. Eltelt pár év és a tapasztalatom alapján vissza adtam a párttag-könyvemet, mert nem tudtam elfogadni, azt hogy rózsaszín- vattacukor felhőjükön ülő emberek, a valóságtól elzártan olyan döntéseket hoznak amikkel én már nem tudtam azonosulni. (Nem, nem a fideszről van szó, akikre életemben nem szavaztam és nem is fogok).

Margit onnantól kezdve az életem része lett, amolyan családtag féle, aki minden fontos élet-eseményemben részes volt. Jókat dumáltunk és vitattuk meg az élet talányait. A viharos társkeresős időszakomon át, a főiskolai filozófia vizsgámra való felkészítésig,  diplomaosztóm, gyermekem születése, esküvő, Édesapám temetése és minden formális és nem formális élet szakaszomba részes.  Sokszor dünnyögtünk kávé mellett, és nem utolsó sorban a könyveléseimet is ő intézte.

Határozott, szelíd és nem mindennapi nő volt, aki örömét a filozófiában, költészetben és a kultúrában lelte nem az élvezetek hajhászásában.  Mindenkin segített és bátran lehetett hozzá fordulni, jó indulatából mindenkinek jutott.

A közéletben is részt vett igen aktívan.  Létrehozta a Józan Ész Társaságot  sok emlékezetes előadással és programmal gazdagította a várost.

Azon gondolkodtam a temetése előtt, mennyire igazságtalan az élet, nagyon szerette Katie Meluát, aki most a városunkban koncertezik és mit nem adott volna ha ott lehetett volna.

Legutolsó találkozásunkkor így búcsúzott tőlem: Have a nice day !

 Így emlékezem Rá, jó utat és békés megérkezést!

Wéber László az esküvőmön készített fotója.

Evvel a két dallal köszönök el tőle.