A bolygók, a belső vibrálások, vagy az univerzum összecsengése, nem tudom.
Bellűről feszít napok óta egy olyan erős érzés, aminek logikáját nem értem, pedig racionális vagyok és szeretem átlátni a dolgokat. Jó lenne teljesen feloldódni, jó lenne, adni és táplálni. Jó lenne nem félni és csak hagyni, hogy vigyen a folyam. A görcsök csomóit mind átvágni és csak egymásra nézve szeretni és szeretve lenni. Jó lenne… És akkor hirtelen kapok egy üzenetben egy cikket N.-től.
Az Európa Kiadó volt az én „anyatejem” amivel ráébredtem a világra, a dalok a véremben úszkálnak . A szövegek benne a csontjaimban, és a barátokkal fél szavas összekacsintásokban tudjuk, mindenre az összes választ. Ennek a zenekarnak volt az egyik alapítótagja és basszusgitárosa közel harminc évig Kiss Llaci. A világ leggyönyörűbb basszusgitárosa számomra, akivel személyesen kétszer volt szerencsém találkozni. Lenyűgöző tisztasággal és magával ragadó személyiségével nyomot hagy az ember lelkében. A bolygó és az emberek jövőjéért tevő és alkotó lélek Klímakatasztrófa – cikkben az új szóló projektjéről is mesélt.
Kívánok hosszú, örömteli boldog életet Neki , és rengeteg általa leszületett dalt, ami mindenkinek igazgyöngy ajándék! <3
Ez a dal most mindent megfogalmaz ami zakatol bennem, a hangulatában és szövegében egyaránt. Köszönöm!