Nem sokára írni fogok egy zúzósabb témáról. De nem akarok mindig csak rinyálni meg nyavalyogni, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy sebnyalogatással és önsajnálattal töltsük, nem az nem én vagyok.  Ez az ajtó több mint harminc éves történtekre visz vissza, és nyit teret és időt is mert a szereposztás közben megváltozott. Akkor én a kiszolgáltatott, rettegő gyerek voltam, az időkerék átlendített a túloldalra, ahol felnőttként szembe menve az eltemetett félelmekkel, mint védő, őrző és óvó anyaként kellett helyt állnom.  Érdekes utazás volt szerintem, tanulságos. Elfogom mesélni hamarosan.

Örömteli nyarat Mindenkinek!