Viharok dúlnak itt Veszprémben, ebbe most én is belekavarodtam kissé. Mindenki ismerte Szilágyi László – punk festőmüvészt aki megfordult a városban. Sajnos idén februárban őnkezüleg választotta a elmenekülést ebből a világból. Nagyon nagy űrt hagyott maga uttán, de hiszem hogy az ő lénye itt maradt és mind az aki szerette hordozza tovább az emlékeiben. Özvegye Zóéval megsimerkedtem, aki nagyon kétségbeeseten keresett megoldást arra, hogy az általa szervezett emlék kiállitást, ne hiúsitsák meg olyanok akik életében nem voltak a férje melett.
Erről irtam cikket (újságiró vagyok vagy mifene) leadtam és ahogy szokott lenni (többedszerre már) átalakult más írásává, más neve alá. (kiegészitette pár infóval de nagyjából a lényeg az maradt). Ezt szóvá tettem, és most én vagyok az aki nem ismeri a müfajokat, és milyen dolog lenyúlásnak nevezni a kolléga munkáját.
Mind1, amire vezetett a szívem azt meg tettem, reméljük jó haszna válik Lackó emlékére.
itt az én cikkem, alatta elolvashatják az újság verziót.
Szép napot!