Viharok dúlnak itt Veszprémben, ebbe most én is belekavarodtam kissé. Mindenki ismerte Szilágyi László – punk festőmüvészt aki megfordult a városban. Sajnos idén februárban őnkezüleg választotta a elmenekülést ebből a világból. Nagyon nagy űrt hagyott maga uttán, de hiszem hogy az ő lénye itt maradt és mind az aki szerette hordozza tovább az emlékeiben. Özvegye Zóéval megsimerkedtem, aki nagyon kétségbeeseten keresett megoldást arra, hogy az általa szervezett emlék kiállitást, ne hiúsitsák meg olyanok akik életében nem voltak a férje melett.
Erről irtam cikket (újságiró vagyok vagy mifene) leadtam és ahogy szokott lenni (többedszerre már) átalakult más írásává, más neve alá. (kiegészitette pár infóval de nagyjából a lényeg az maradt). Ezt szóvá tettem, és most én vagyok az aki nem ismeri a müfajokat, és milyen dolog lenyúlásnak nevezni a kolléga munkáját.
Mind1, amire vezetett a szívem azt meg tettem, reméljük jó haszna válik Lackó emlékére.
itt az én cikkem, alatta elolvashatják az újság verziót.
Szép napot!
Sajnos, a régi Lackó emlékblogomat freeblogos szerveres-technikai problémák miatt (pl. eltűntek beirások stb.) otthagytam s a blogot átköltöztettem a Bloggerre.
Mivel HTML kódokhoz nem értek, egyenként átmásolgattam az ottani posztokat Bloggerre, de van hogy több beirást/posztot egymás után egy posztba,csupán egy vonallal elbválasztva- igy belinkelni már PONT külön a te posztodat nem tudom de mivel szuper szövegnek tartom ,bemásolom hát ide, alább:
(amúgy maga a Lackó emlékblog új elérhetősége:http://szeg.blogspot.com)
VAJDA MÓNIKA: AJÁNDÉK A TÚLVILÁGRA
Ajándék a túlvilágra
41 éves lenne októberben.
Belépne az ajtón és körülnézne, -ez igen bébi- mondaná látva a sok emlékét idéző képet, Veszprémiek által jól ismert bőrdzsekijét, gitárját, ecseteit és a sok alkotást amit készített még a főiskolai koroktól kezdődően élete végéig. Fényképek az ő minden napjaitól, olyanok amiket még nem látott a közönség. Írásai és riportfilm a ténykedéséről. Mind ezt szeretné bemutatni az özvegye, aki tíz évig volt társa, ihletője, lelki társa, barátja és szerelme is egyben. Özvegyével Szilágyi Zoéval tíz évig élt együtt, szerelem első látásra volt az ővék, első találkozásuk alakalmával egy kiállitás megnyitójára hívta az utcán leszólított lányt, két hónap múlva már házasok voltak. Az útjaik igaziból soha nem váltak el, mert szoros kötelékük megmaradt, csak nem éltek már együtt. Külön válásuk után össze jártak, Zoé új párjával rendszeresen találkoztak. Aki ismerte Lackót tudja jól, hogy skrizoféniája, mániái nem épp a kedveztek a békés családi élethez. Rohamai alkalmával mindenkit elüldözött maga mellől, még azt is akit szeretett.
Ez a kiáltás megidézné azt az alkotói termékenységet és magát az embert aki már nem lehet velünk. Sokak az ismeretlentől és vad megjelenése miatt tartottak tőle, pedig tiszta pillanataiban egy nyitott, kedves fickó volt, aki bárkivel képes volt elbeszélgetni az utcán. Ki ne látta volna ahogy végig dübörgött a Kossuth utcán, fekete bőrszerelésében, punk tarkabarka színekben pompázó hajával. Őt nem lehetett nem észre venni.
Szilágyi László 1966-ban született Veszprémben. Képző- és iparművészeti középiskolába járt, majd 1985-től 1991-ig a budapesti Képző- és Iparművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Gábor István, Diénes Gábor és Kokas Ignác voltak a mesterei. 1991-től 1994-ig, a legtehetségesebb pályakezdők között Derkovits-ösztöndíjat nyerte el. Expresz-szionista festőnek vallotta magát, az európai underground és a punk szubkultúra érdekelte, különösen vonzódott a berlini művészvilághoz.
Hazai és külföldi kiállításokon szerepeltek munkái. Több díjat és elismerést kapott. A David Bowie nemzetközi képzőművészeti pályázat egyik nyerteseként Bowie-tól személyesen vehette át a kitüntető díjat.
Sok kiállítás mellet még az utcazene fesztiválon is elismerték a veszprémi fiatalok Életszag díjjal még 2003 nyarán. Szerette a várost ahol született, a mediterrán művész-város atmoszférát, az ihletet adó környezetet.
Özvegye olyan anyagokat válogatott össze, amit a megélt közös alkotás, mindennapok tesznek ember közelivé. Nem egy képtárlatot készített elő a veszprémi művelődési központba október 25-re, hanem egy hatalmas veszteséggel és fájdalommal teli lélek emlékezése és tisztelgése halott férje emléke előtt. Tervezések, szervezések és anyaggyűjtések közepette meghiusítani látszik ez az emlékezés. Olyanok akik életében nem voltak Lackó mellett, nem támogatták munkáját és nem ismerték igaziból. Gopcsa Katalin művészettörténész Nagy Károllyal együtt akarnak saját kiállítást szervezni. A művészettörténész megkereste a szülőket s maga mellé állítva őket, Lackó özvegyét közösen az emlékkiállítás mihamarabbi lemondására utasították ellentmondást nem tűrően, a kezdeményezésre a Városi Művelődési Központ is vissza mondta a kiállítás megrendezését.
Az özvegy kiállításnak nem a hagyományos tárlat bemutatása a lényege hanem az, hogy ember közelivé tenni azt a művészt aki már nem mondhatja el hogyan is akarná megmutatni önmagát.
Távolabbi tervei Zoénak egy utazó múzeumot egy lakókocsiban, amiben Laci emlékére, bemutatja munkásságát, afféle Lackó-szentélyt, művészautót, -kifestve, kitapétázva Lackó dolgaival.
Reméljük az emléke fent marad a tárlatban ami a közösen megélt napok tesznek majd igazán élőszerűvé.
„A hideg hold teljes pompájában
Hallja a sírást az éjben
Angyal nem ereszkedik le hozzá
Csak az eső könnyezik a síron”
(RAMMSTEIN:”Zenedoboz/Spieluhr)
Vajda Mónika