„Ahhoz, hogy megkapj valamit, egy másik dolgot el kell veszítened.”

Vannak túlpörgött napok , és ez is egy ilyen széria, amikor megkaptam ezt a könyvet, jó barátomtól N.-től. Épp munkából rohantam vásárolni, aztán egy szülinapra, mikor felhívott, hogy van nála valami, ami az enyém lesz. Ismeri a káoszlétem, megbeszéltük, a nagy vágtában találkozzunk a belvárosban és ő követi a cikázásaim. Elkísért és az otthoni félóra nyugságban kaptam tőle. (Ugyan olyan hátizsákunk van, és ugyan úgy levágta a konyhába a földre ahogy én az enyémet.)  A vad pakolásban elkezdtem benne kotorászni, jé mondom ez milyen könyv?

– Neked hoztam.

Szóval így indult a barátság evvel a regénnyel , amiről már olvastam előtte és meg is szerettem volna venni magamnak.

Az estet közös barátunk szülinapjára való tekintettel  elő- ünnepléssel folytattuk nálam.  Aztán útra keltünk.  Majd a mesebeli hetes buszról én leszálltam, ő  meg haza ment. (Volt egy időszak, akárhányszor vártuk ketten a hetes buszt a házunk előtt, mindig elkezdett szakadni a hó.) Nyáron persze nem működött, de valami varázslat mégis csak lebegett az éterben.

A könyvről:

Ha megtudnám, hogy már csak rövid ideig kéne elviselnem ezt a szűkre szabott bőr-börtönöm, lehet felsóhajtanék, hogy na végre! De aztán a második gondolatom mégiscsak az lenne, a fiamnak ki mutat utat, ki vezeti át azokon az ösvényeken és bukkanókon, amit még nem élt meg. Szóval, ez egy elméleti gondolat vihar részemről.

Adva van a történtben egy fiatal férfi, akivel higgadt kimértségben közlik, már csak pár hónapja maradt az élete végig. Mindez tetézve egy látogatóval, aki  saját magunk alteregója, rikító hawaii ingben és napszemüvegben, üzletet ajánl. (Önmagunk legnagyobb ellensége, mindig csak mi magunk vagyunk, és ezt az élethalál harcot az utolsó dobbanásig vívjuk. Legyőzni az összes kimondott és elpalástolt rettegést, cukormázba forgatott fájdalmas keserűséget. ) Aloha úr, ahogy elnevezte  ő az Ördögöt, jó üzletet ajánlott. Idegesítő viselkedése ellenére, megfontolandó az ajánlata.

Miről mondanál le, egy nap élet hosszabbításért cserébe? Mert mindennek ára van.

Mi az ami erőt, tartalmat, szenvedélyt ad és ragaszkodunk hozzá, és mi az ami ha eltűnne a világból, kiürülnénk és nem találnánk a helyünket, akkor se ha életben maradnánk?

Káposzta és Saláta a két cica kísér,  és fontoskodva figyelmeztet, hol a határ és meddig érdemes lemondani (magunkról) és az életről.

Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a könyvet és köszönöm N.nek a három évtizednyi barátságot!