Tavaszias szép idő eltéríthette volna a Jézuskát, de mégis megérkezett. 1989 volt életem egyik legszebb karácsonya.

Nálunk a legnagyobb viták, mindig karácsonykor robbantak gyerekkoromban, anyám mindenben szolgalelkűen engedelmeskedni akart apám elvárásainak, amibe végül is belerokkant. Mert, mindennek úgy kellett lennie, ahogy megszokták, és a napok- hetek lázas előkészületei se hozták el a harmóniát és megelégedettséget. Halászlé, rántott hal, krumplisaláta, bejglik. (Egyik barátomnak meséltem azt a családi legendáriumban lévő történetet, hogy még talán óvodás koromban, igen megsajnáltam a konyhában lévő halott halat, és a fakanállal, mint valami mikrofont téve a szájába dugtam és én énekeltem neki, hátha jobb kedve lesz. Nem lett.) 

Amire Anya végzett sok teendőivel, kifáradtan, büdös halszagú kézzel , már nem is volt kedve enni a kedvenc  halászléjét, és rántott pontyot. Helyette jó nagy veszekedés, kibékülés, társasjáték és éjféli misére menés volt a rituálé. (Nem voltunk vallásosak, de tetszett az, hogy éjjel az utcán lehettünk, és akkor még sok hó volt, sétálhattunk nagyot, ropogott a csizmánk alatt, és az ablakokon benézve gyönyörködhettünk mások karácsonyfájának fényeibe. (Elektromos és elemes égősor még nem volt akkoriban).

Apám valahogy kapott egy hetes szállást hármunknak Hajdúszoboszlóra, egy olyan szállodába, aminek saját gyógyvizes medencéje volt, a mi szobánk folyosóján. Szenteste mi voltunk csak a szállodában és a személyzet. finom menűvel és ajándékkal kedveskedtek nekünk. Másnap már benépesedett a szálloda az új vendégekkel. Boldogok és felszabadultak voltunk, nem volt stressz és görcs, hogy minden úgy menjen ahogy megszokta a családi hagyomány. Sétáltunk a városban, a dollárboltba egyforma ezüst nyakláncot kaptam anyával, amit nagyon sokáig megőriztem. Rengeteget nevettünk és jól szórakoztunk. Önfeledten élveztük az életet, és nyugalomban, békében töltöttük az ünnepet. Életem egyik legszebb karácsonya volt a Szüleimmel, akik nagyon hiányoznak, minden nap.

Nem tudhattuk, hogy a történelem forró perceit nézhetjük a szobánkban a tévén, amikor Nicolae Ceaușescu a véreskezű és kegyetlen diktátort a feleségével lelövik a felébredt emberek. Az öntelt és  lelketlen diktátoroknak remélem, mind ez lesz a sorsa. A történelemkönyvek lapjain ott van ez a dátum , Románia felszabadulása és a mi szívünkben is megmaradt, hogy lehet a régimódi elvárásoknak nem megfelelve is boldognak lenni.

Ebből is tanulva, mindig azt mondom, az ünnep szolgálja az embert és nem fordítva. Szebbé és emelkedetté tehetik az ember életét, ha nem akar , mint egy orgazmus nélküli vágyva vágyott szeretkezés frusztrált alanya lenni, aki csak vágyakozik a beteljesedésre, de az csak délibáb. Nem kell megfelelni csak a belső hangnak, és annak, hogy szeretni az egész évben jó, mert jónak lenni igen is menő.

Sziszával lazán és örömtelien töltjük  a napjainkat. Igyekszem a stresszfaktort kiiktatni és jól érezni magunkat. Majd neki ugrok a töltött káposzta készítésének és újabb írások állnak libasorban a szívem ajtajában. Sok minden változik és alakul , kívül és belül. 

Ma szeressétek azt,  akit lehet!

Macspusz, és boldog ünnep és hétköznapokat Mindenkinek!