Pókasszony Csókja

Pókasszony csókja
hálójával szívét körbe fonja

Kezeket tehetetlenségig
lábakat menekülhetetlenségig

ragadós csapdában ringatja
ámító ereje határtalan.

Áldozata a hálójában vergődve
magát értéknek érzékelve
boldog.

Még valamire jó lesz
a felső polcra felfér
nincs szeretet.

Szögesdrót ujjakal
tapintja a pulzust,

láthatatlan láncon
csörgeti a magány talált
dalát.

Nincs szeretet
marad csak a varázslat
keverni színes árnyakat

Forgatni nyolclábon
csók incselkedéssel

Pillogni százszínű
álom adással

Körbefonja
lemondástalanul
másnak
nem adja.