Keresve a kínzó kérdésekre a válaszokat, filmekhez, színdarabokhoz és muzsikákhoz menekülünk. Mert a művészet maga a válaszokat rejtő titkos tükör.
Az elmúlt időszakom nagyon ingergazdaggá változott ismét, mivel lett jócskán felszabadult terem . Színházi és mozis új inspirációkról mesélek Nektek, fogadjátok szeretettel és ha sikerült bizsergető kíváncsiságot csepegtetnem, járjatok utána!
(A Pannon Várszínház előadása)
Talán anyukámtól örököltem a művészetek iránti vágyódásom, és könyv és színház szeretetem. Rengeteg jó könyv sorakozott a polcon otthon. Anyukám egyik kedvenc regénye volt a Lepkegyüjtő , a könyv amit felnőtként olvastam és megforgatta a gondolataim, vajon ha az embernek korlátlan anyagi lehetőségei lennének, megtenné e azt amit a főszereplő fiatalember kitervelt és véghez vitt. A főszereplőt Szele Dávidot már A virágot Algernonnak– című kedvenc könyvem színdarab feldolgozásában láttam többször is, annyira mesteri volt az átalakulása. Izgatottan vártam a darabot, hogy ebben is képes e lesz olyan nagy ívű alakítást megmutatni. Nekem nagyon tetszett az egész előadás, feszített, izgalmas, jó darab. ( Utolsó közös kulturális élményem az exemmel, akinek nagyon nem tetszett.)
Én megtenném, hogy a távolról imádott pasit elrabolnám és várnám, hogy rabságában belém szeressen? Megtenném? És Te?
Kialakult mostanra egy moziba járó társaságom, ahol különleges filmeket nézünk meg. Nem mainstream, menőséges filmekre, hanem kuriózumokra akadunk . De most pont, hogy ez a film Oscar díjat nyert, és hazai vonzata is van, mert, a berendező kapta az egyik aranyszobrot. Itthon forgott a film, sok magyar kéz működött közre benne. Elképesztő látványvilág, karakterek és történet, méltán kapta meg az elismerést. (Egy igazán jó kritika róla).
Számomra a sci-fi, és a fantasy egy olyan terep, amit nem igazán kedvelek. Vannak persze kivételek, de sose tudott lekötni egy galaktikus ütközet se. (Na jó, a Stargate Universe, Robert Carlyle azért leültetett a képernyő elé, az biztos). Szóval ez a film olyan téren és időn túli tájban játszódik, és annyira meghökkentően csúf alakok vannak benne, akiktől konkrétan öklendezni tudnék , és nem merek oda nézni a hatalmas filmvászonra. Undort keltő és zavarba hozó jelenetek között, többször voltam úgy, hogy inkább felállok és kimegyek iszom egy jó macifröccsöt, mert ezt már nem bírom látni. De végül, jólneveltségem okán végig néztem a filmet. A kevertfajú állatok, nem létező tömegközlekedési eszközök és a giccses tájkép festményre illő hátterei, mind kavarogtatták az ember szemét és érzelmeit.
Sok jó kritika született, olvassátok el őket, ha érdekel a komplex elemzése a műnek. Számomra egy nő felemelkedésének a viharos utazásáról szólt a film. A csetlő-botló, ügyetlen, szavakat nem ismerő , őszintén megnyilvánuló , a teljes naivitással ártatlanul a világra rácsodálkozó és az élvezeteket habzsoló illetlenül viselkedő lány, saját érdekeiért kiálló önálló nővé érik. Tudja mi az amire vágyik, mi annak az ára, és képes áldozatokat hozni érte.
Elképesztő sorsok találkozása, helyszínek és a látószögek, fekete-fehér és színes fényképezés minden utal valamire. Majd megnézem még az biztos, elsőre nagyon nekifeszült a határaimnak. (A Disney streamjén már elérhető.)
Mindenképp ajánlom!
A színház, mint varázslat mindig elragadott magával. Volt szerencsém gyermekem iskolájával megnézni a szintén kedvenc Örkény István- Tóthék– cimű darabját is. Az életem folyamán több színész, színházi ember, filmes szereplő megfordult, és csodálattal néztem, a belülről alakuló kifejezéseket. Mert, mindenki azt tudja megosztani, aminek egy része a sajátja. Még ha csak rövid ideig is önti magára a maszkot és álruhát. Természetesen az alap Latinovits Zoltán féle őrületre való várakozás. Oszlik Péter kiválóan hozta a pszichopata , nárcisztikust, a saját eszköztárával. Szívből gratulálok Neki és az egész csapatnak aki létrehozta ezt az alkotást. (Közép iskolásokkal voltam együtt, őket is elragadta a darab zizegése).
Felejthetetlen élmény, akinek van módja, mindenképp nézze meg!
Volt egy igazán ledöbbentő élményem az elmúlt hetekben, egy orosz film, aminek hiába a 2016- elkészülte, nálunk most volt a premierje, egy filmkluban Balatonfüreden néztük meg a barátainkkal. Paradise Sok minden teszi különlegessé a filmet, minden szereplő a saját nyelvén beszél, ami hatásosan átélhetővé teszi az egész történet valóságát.
Három életsors metszi egymást különböző idő síkokban és helyzetekben. A második világháború féktelen kegyetlenségei között találkozik a titokzatos és gyönyörű orosz arisztokratanő, egy francia kollaboráns nyomozó és egy hitbélileg meggyőzött arisztokrata SS tiszt. A háború nem csak kint az utcákon és a harctereken szedi az áldozatait, hanem a hétköznapok lelkeit is gyilkolja. Ez a három sors vallomásként próbál magyarázatot adni, arra, hogy a falak nem csak a koncentrációs táborokat zárták körbe hanem a szabad szellemet is.
A vége egy olyan csavar, amitől elakad az ember lélegzete. Nézzétek meg, szívből ajánlom!