(Málta II. rész.)

Tavalyi év igen rendbontóra sikeredett, minden szempontból felfordulás várt rám. Egy nem várt új kapcsolat indulása nekem, és egy hirtelen  külföldi ösztöndíj lehetőség érkezése fiamnak. De ezek amolyan izgalmas és jóindulatú káoszokként zuhantak ránk.

A vágyaim között szerepelt egy piros nadrág és egy kabát. Valahogy azt éreztem, szükségem van egy elven színre, hogy érezzem igazán élek. Nem feltünési viszketegségből,

hanem mert, azokban jól fogom érezni majd magam. És úgy is lett!

Közben gyermekem Máltai három havi távolléte (piros-fehér Málta zászló színe), még megtetézte ezt a pirosba hajló érzületet. 

Elrabolta a szívem az ország, a homokszínű házakkal, amik színes teraszokkal pompáznak, a mindent áthatoló édes illata a levegőnek, a barátságos emberek. Három egész napunk volt arra, hogy bejárjunk sok területet, amit Szisza három hónap alatt tett meg, de azért a lényeget sikerült elraktározni a lelkembe.

A szabadság érzete, a nyugalom és a napsütés ereje együttesen olyan hatást váltott ki, ami formált és alakított. Bármerre is mentünk, mindenhol otthonosan éreztük magunk, nem voltunk idegenek. A tintakék tengeren való motorcsónakos halálmegvető bátorság ( gyávaság legyőzése, ha már meg kell halni, itt legyen vége ennek a hosszú dalnak). Túrázásaink síkokon és hegyekben, szűk utcákban és évszázada működő családi sör (Cisk és Kinnie)  és üdítőgyár interaktív múzeumában, mind elképesztő jó élmények voltak. Vissza vágyom azóta is.

(Friss hír: Sziszát felvették a Máltai gazdasági és informatikai egyetemre, szeptembertől megkezdi a tanulmányait ott!!!) Ahogy alakulnak az utak, lehet követni fogom, és új otthont lelünk.

Az álom kontúrok megszületnek, de a sors ujja még pörget rajta párat, és a végeredmény valami elképesztő! Legyenek álmaitok, hogy kifejlődhessen belőle valami jó, új öröm.

Idén zöld nadrágot szeretnék 😀