Ismét megtaláltak olyan élmények, amiket megszeretnék osztani Veletek.– Egy gondolat lavinaként tovább gördült és magával rántott még pár érdekességet és megtapasztalást, szóval ez az írás se lesz egyszerű, ahogy már tőlem megszokhattátok.
A gyerekkorom felét a könyvtárban töltöttem, az olvasás szeretete átível az egész életemen. Ha van egy kis pénzem, mindig veszek egy új könyvet, mert az olvasás, az elvisz egy varázslatba. Amikor megtetszett egy író könyve, az összes általa írtat elolvastam, mert kíváncsi voltam, milyen széles az az út amit bejár, és vajon magával tud e ragadni engem is? Daniel Keyes első általam olvasott könyve, örök szerelemre kötelezett el, és faltam a többi írását is. Régebbi ajánlásom egy másik könyvéről az Érintésről..
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Többször elolvastam, megunhatatlan számomra. Sok kérdést felvetet, amikre azóta se biztos, hogy megvan a válasz.
Mi van akkor ha az ember túl nő minden elképzelhetetlen akadályon?
Mi van akkor, ha az áhított célszalagot átszakítva győzelem után már csak lefelé visz az út?
Jó -e tudni az összes kérdésre a választ?
A történet egy perifériára kicsúszhatott fiatal felnőttről szól, akiről lemondtak a szülei- mert „buta” , és inkább a kádba fojtották volna, mint hogy megtartsák. A szerencse rámosolygott és lehetőséget kapott egy olyan műtétre, amitől a 70 Iq- ja változhat és fejlődésnek indulhat a szűkre szabott értelme. A műtét eredményesnek tűnt, és Charlie az együgyű pék-segéd kinőte az összes keretet, minden létező tudást megszerzett. De a tudás egyenlő a boldogsággal? Ahol odáig családtagként bántak vele, kihasználva az egyszerűségét, bántották és viccnek imitálták az alázást, már nem lehetett céltábla többé és kiközösítették. Amikor a hegytetőről lenézve, ráeszmél milyen kicsik az óriások valójában, megértette, az általa legnagyobbak tudása is felszínes kis hajnali harmat az övéhez képest.
Visszafejtve az elvetettség fájának a gyökerét , a róla lemondó szüleit megtalálva ráeszmélt a gyengeségükre, szánalommal kevert szeretet éhségét „okosan” se tudta csillapítani. Mert szeretve és elfogadva lenni a legnagyobb ajándék, mindegy mennyi az ember iqja. A minden tudás fájának gyümölcse rothadásnak indult, és az összes korlátot látva, már nem maradt elég idő, lebontani azokat.
Ebből a lelki utazásból bőven telepakolt könyvből készült már film és színdarab is, amit most volt szerencsém megnézni.
Fiam iskolája révén én is eljutottam az előadásra, és teljesen a hatása alá kerültem. Tartottam attól, hogy a kontúrokat túl tolva- nem e idétlen ripacskodás- hülyegyerek- perfomansz lesz e, de óriási élményként, átmenetekkel, finom vonalakkal, emberien volt ábrázolva az egész jellem- és sors fejlődés. A színész gárda is első osztályú munkát végzet, Szelle Dávid Charlija, semmilyen erőltetettséget, műanyag ízt nem hozott, kitűnő előadásmódú művész, zseniális alkotás! Az 1966-ban írt művet a modern korhoz és jelenhelyzetünkhöz igazítva, a tinédzsereket is a székbe szegezte, és vették a jeleket és az üzenetet. Őszintén csak gratulálni tudok a színdarabhoz, és sok nézőt kívánok!
Mindenkinek szívből ajánlom nézze meg a darabot, nem fogja elfelejteni az biztos!
A héten fejeztem be egy sorozatot , ami szintén nagy nyomot hagyott. Stílszerűen sebet ejtett lelkemen?
Mi a nagyobb átok, sebeinket kívül hordani és látszani, hogy mások vagyunk, vagy ruha alá eldugni a látványt? Mit adhat tovább az a nő aki maga is megkínzott és félelemben, szeretet nélküli életben nőtt fel? Mit várhatunk a tökéletesség álruhájába bújt, minden elvárásnak megfelelő emberi roncsoktól, akik csak a szerepüket adják tovább.
Az otthonról elmenekült nő, aki a nap teljes terjedelmében, az ásványvizes üvegébe, álcázott vodkájával képes csak felszínen maradni, keresi a választ és a gyerek gyilkost az unalmas kisvárosban. Testét elfedi hosszú és sötét ruhákkal, a sebeit takarva. Maga karcolta a bőrébe a jeleket és szavakat, hogy emlékeztesse őt mindenre ami szétszakította a lelkét.
A sorozat, magával ránt, bár lassú és a képi világa nem egy idősikban folyamatosan mozog, hanem olyan mint másnaposan találkozni a kimaradt jelentekkel az estéből, felvillanó élmény foszlányok. Semmi sem az aminek elsőre tűnik, és a valódi válaszokra csak az utolsó jelenetben és a stáblista alatt kaphatunk.
One thought on “Egérke”