A fogantatás történhet szerelmi tűzben égő ölelésekből, pillanatnyi magány pótszer élvezetéből, vagy egy  kiszolgáltatott erőszakot elszenvedő nő megkínzott testéből. Az  élet fejlődése elindul ha találkozik a termékenység férfi magja és a nő befogadó sejtje, kortól, vallástól és szociális helyzettől független. Vágyott e az új jövevény, vagy csak a helyzet sodrából, kapott esélyt a létezésre, az életútját meghatározhatja. De a folyamat végén, a megérkezés, fájdalmakon és küzdésen át  való megszületés, minden addigi félelmet és gyötrelmet legyőz. Új élet, új esély jobbá tenni a világot.

Almodóvar új filmje két anyává vált nő életét meséli el, fordulatos szenvedéllyel teli útjukat, abban a stílusban, ahogy már megszokhattuk a Mestertől. Mi lehet közös egy harmincas éveiben járó sikeres divat fotós Janis és egy szülei között pingpong labdaként dobált  tinédzser lány Ana között? Mindketten magukra maradtak a szeretetnélküliségben, vágynak arra, hogy tartozhassanak valakihez. Elfogadásra és igazi kötődésre , ami pótolhatná a megélt veszteségeket.

A kórházi szobában  ismerkednek össze, egyszerre indul meg a szülésük, és élik át a lányaik megérkezését.  Telefonszámot cserélnek, és az útjaik külön futnak.

Egy véletlen találkozás után, egymás életének részeseivé válnak,  a történet tele rejtélyekkel és ki nem mondott szavak erejével nehezedik kettejük között. Érzéki vágy és kíváncsiság zamata  fűszerezi a kusza egymásra találásukat, mert mindenki ölelve szeretne lenni.

A történetben a spanyol polgárháborúban ártatlanul meghalt  ( kivégzett, tömegsírba temetett ősök) emlékének tiszteletadása és a múlttal való szembenézés is fontos része. Felmenőinkből eredve, lehetünk azok akik vagyunk, hasznunkra válhat ismerni a régmúlt történeteit. Ajánlom mindenkinek a filmet, az alábbi linken megtekinthető! Jó szórakozást!

Párhuzamos anyák

A film kapcsán elmesélek egy heti történést is, ami az anyasághoz kapcsolódik.

Szeretném kifejezni a tiszteletem mindazok az anyák iránt, akik huszonnégy órában képesek a gyermekük gondozására, akár testi akár mentális fogyatékkal élnek. Hihetetlen erő ,  szeretet és remény fúti őket. Amikor még nem tudtam, hogy gyermeket várok, kifejtettem, talán kissé karcosan és keményen, hogy értelmileg akadályozott gyermeket nem tudnék vállalni, mert mindig kell egy cél aminek neki dőlhettek,  a stagnálás az mélyen ható méreg számomra. Több olyan példaértékű anyát ismerek, akik a társadalomból (és a közoktatási rendszerből is) kirekesztettek, túl alacsony illetve túl magas intelligenciájú (autista) , gyermekük révén. A befogadás, integrálás és emberi segítőszándék csekélyke megtapasztalása révén kénytelenek otthon nevelni és tanítani  a  gyermekeiket. Örök tisztelet és elismerés, legyetek áldottak mind! 🕉 <3

Pár éve a gyerekem háziorvosa elküldött minket endokrinológiára, ahonnan  tavaly ősszel tovább küldtek minket egy genetikai vizsgálatra. Megbeszéltük, hogy majd kérnek számunkra időpontot, és felhívnak majd. Mivel januárig nem történt előrelépés, kezembe vettem a dolgot és találtam egy nagyon szívélyes, segítőkész orvost, dr. Kovács Árpád Ferencet aki pár napon belülre adott időpontot, a II. gyermekklinikára. A munkahelyemen történő változások  miatt, nem tudtunk igénybe venni, a következő szabad időpont e-hónap végén lett volna esedékes. Ez a találkozó sajnos most sem jön össze. (Sok sikert, örömteli, felfedezésekben gazdag munkát kívánok így ismeretlenűl is!!!)

Közben felhívtak a kórházból, hogy elnézést, amiért elfeledkeztek rólunk, de tudunk menni vizsgálatra, február harmadikán!  Igy a fiammal eljutottunk a héten az I. számú gyermek klinikára, ahol dr Tory Kálmán    adjunktus úr vette kezébe az ügyünket, és indulhattunk a kérdésekre választ kapni. Első körben vért vettek tőlünk, hogy nyomába eredjenek a szindrómának, amit átörökítettem . Hosszadalmas lesz a vizsgálat, de talán kapunk válaszokat.  Az eredetéről a családi legendárium azt mesélte, hogy édesanyám,  mint nővér a gyermekkorházban  dolgozva, amíg nem tudta, hogy várandós velem,  a babákat a röntgenbe hordta, és ezért ez a ritka állapot sugár fertőzés eredménye.  Születésem után felajánlották neki, hogy elvisznek tőle, ha lemond rólam. Mivel egyrészt úgysem élek túl sokáig.  Ő ezt nem tette meg, és ragaszkodott ahhoz, hogy ebből a gyermekből mindazt kihozza amit lehet.

De egész életét átszőte az önmarcangolás, és bűntudat, mert magát okolta, amiért nem lettem egészséges, mint a nővérem. Ez is hozzájárult az önpusztító életéhez, hogy a tehetetlen fájdalmait az alkoholba fojtsa.  A legnagyszerűbb, jólelkűbb igazi tündér volt, de boldogtalan.

Hogy miért hozom ezt ide?

A kórházban az orvos egyértelműen kijelentette, hogy annyi biztos, hogy ez nem sugár-károsodás, és ennek a szindrómának  az okozója, mindig a hímivassejt sérülése.

Egy világ omlott össze bennem, és így utólag nem lehet jóvá tenni, azt amit anyám átélt miattam, de kívánok neki bárhol is van,  boldog létezést, és kárpótlást a sok fájdalomért ami átkellett élnie értem.

Tudat alatt,  talán azért  lettem anya én is, hogy mindazt a sok jót és szépet tovább adjam, amit kaptam általa. Nagyon boldog gyerekkort éltem meg , amiért hálás vagyok a szüleimnek és a sorsnak.