Balatoni gyerekként furcsa, de az elmúlt jó pár évemet mégis a Duna hívó hangja határozta meg.
Az őrületesen zaklatott életem, néha egy-egy rövidebb, hosszabb pihentető időszakra megszakította az útjait, hogy újra szélsebesen tudjon rohanni az őskáoszba. Így alakult, hogy kétezerhúsz év végén kikötöttem egy általam soha nem hallott nevű falúba Kulcson a Duna parton. 
Az ország első szél-kereke szomszédságában vettem néhány hónapra szuszanásra és pihenésre időt.
Szerettem ott lenni. Ez a száguldás Szentendrén folytatódott, egy elmaradt koncert miatt kialakult vészhelyzetben, amiből irtó nagy jó közösségi főzés lett a vége. Friss, családias, békés és nagyon boldog megérkezés. Mindig csoda volt ott lenni. Elképesztően hiányzik az a semmivel se összetéveszthető aura ami körbe öleli a várost és az ott lakó elképesztően elvarázsolt Tündéreket és Tündérifjakat! ( Nagyon hiányoztok!!!!!)
A becsendesülésemet Szigetújfalúban élhettem újra , mesebeli szépségekkel és élményekkel találkozhattam ismét. No és elképesztően éhes szúnyogokkal is!
Folytatva a vad robogást, március harmadika óta Bakony lábánál találom magam szabadon és egyedül ( de nem magányosan!) Mindegyik állomás egy teljeskőrű lecke , magamról, az emberi sorsokról és a kapcsolódási pontok szilárdságáról tanított.
A múltunk lenyomataiból építjük a jövőnk házát, nincs több felesleges kör, csak elnyújtott fájdalom talán. Szeretni mindig jó, csak nem mindegy az , mekkora lesz a végén a számla. Mennyi látható és rejtett sebet kapunk a vándorlásaink ideje alatt? Nem tudjuk, az idő eldönti majd. Semmit nem bánok, köszönöm a sorsnak, hogy életben vagyok és jó szívvel tudok emlékezni ezekre a csodálatos helyekre, emberekre, élményekre . Akárhogy is, az életem részesei voltatok.
(Ha volnék olyan sportos ezt a pár évnyi élmény útvonalat letekerhetném bicajjal 5 óra21perc alatt 🙂
A következő fontos pont és végleges, remélem Máltán vagy Dániában lesz megtalálható a térképen! 🙂
Mert a Duna jön, a Dunának jönnie kell!