(Hanggal olvasd, ha lehetséges.)
A dal: Thanasis Papakonstatinou: Agrypnia
Már meséltem egy régi nyári estéről, amikor egyedül üldögélve hallgattam a kolesz szobában a recsegős órás-rádiót, és elképesztően boldognak és szabadnak éreztem magam.
Pár hete álltam a busszmegállóban várva csatlakozást a munkából hazafele igyekezve, mikor hatalmába kerített ugyanaz az érzés, mint harminc éve.
” Fejkendős idős asszony, hosszú szoknyás, hajléktalan lehet, vagy nagyon szomorúan magányos, mert mindig ott látom ülni a busszmegállóban, mindig majszol valamit, és próbál beszédbe elegyedni a sietőkkel. Mindig recseg egy rádió nála, mintha egy időből kiszakított térben lebegnénk. Recseg és hallom, de nem értem a híreket, monton szöveg a távoli vidékről, minden szétcsúszik.”
Emlékeztetem magam ez most a realítás- bár néha erős a gyanú bennem, hogy lehet, hogy mégiscsak egy szimulációban élünk, és tesszük az előre megkoreografált lépéseinket.
Most egy dupla-tripla akárhányszoros csavarral kell újra konvertálni az életem szabályszerű szegleteit, mert ha történnek a dolgok, hát akkor minden egy időben borítja a megszokott rutinokat.
Történt, hogy e bajokat szőnyeg alá söprő nemzetem vezetői úgy gondolták, elég ha befenyítik és mikroszkóp alá teszik a gyermekvédelemben dolgozókat, szempillantás alatt eltünik minden baj, és pedofil a rendszerből!!! A varázspálca, megint csütörtököt mondott, ahogy, ha nem a betegség okát gyógyitják, hanem csak a tüneteket púderezik és menő csillámport szórnak a gennyes sebre. Így alakult az, hogy három és fél év munka után, hétfőtől KIFOGÁSOLHATATLAN életvitel kukkolása okán kiadott beleegyező iratot nem írtam alá, munkanélkülivé váltam. Feszengett bennem sok indulat, szeretem a munkám és kollégáim, de ehhez a gyalázathoz nem adom a nevem. Semmi titkolni valóm nincs, de úgy gondolom, a több évtízedes szaktudásom, tapasztalatom, szeretetteli hozzáállásom tett alkalmassá arra, hogy végezzem a munkámat, nem pedig a magánéletemre vonatkozó minden adat átadása a munkaadóm részére. ( Januárban azért nem kaptam meg a pedagógusoknak járó 32% béremelést mint minden kollégám, mert nem voltam szakemberként alakalmazva, csak „nővendékügyi előadó voltam”, aztán most azért kellett volna aláírnom, mivel szakember vagyok, holott a velem egy iróasztalnál, ugyanazon íratokkal dolgozó kolléganőre nem vonatkozott a vizsgálat… akkor most szakember, vagy mi is volnék én???)
Így leszek életemben először munkanélküli. Hát legyen, kezdődjön egy újabb kaland!
A változások hullámzása ezzel nem ért véget, gyermekem Dániába is felvételt nyert egyetemre ( a helyi és Máltai mellett) , most ez a cél, erre az útra lép és a hónap közepén új életet kezd a távoli vidéken.
Húsz éve a minden napom része Ő, nem tudom milyen lesz nélküle egyedül a naplemente, a reggeli kávé a szokásos káosszal 🙂 ?
Még forgat Fortuna és a legváratlanabb helyzetben levél jön a leírhattatlan nevű helyről, a távoli messzeségből Borsodból, hogy a 12 éve nem látott apósom átkelt a szivárványon túlra, és a hagyatéki eljárást intéznünk kéne.
Macskával tarkított, sok boldog élménnyel átítatott otthon válik csendessé, és a hétköznapok bejáratott megoldásai keresnek új recepteket, mert az élet idomul és folyik tovább…csak egy kérdés marad:
” Van még titkos lap a pakli alján? ”