Volna más

Volna más

(mondtad a hajnal kanyarulatán)

még csak beszélgetünk

de Te vagy (még) az első

(sohamár)

A szivemen átfutó

árnyék színeket kavart

 Akár egy vallomás

penge éllel karcolás

Volna más

át suhant a szivem udvarán

billeget a szó, van jobb

(sohamár)

 Induljon el illendően

 ott az út, a fák árnyékul

boritják a múltunkra

a lomb szilueteit

Volna más, egy vallomás

ismeretlen látogató

kiváncsi képzelettel

bármi megtöténhet Veled.

Legyél boldog! Nevess!

(sohamár)

Nincs több ne és ezt se akarom

Izom feszülés és remegés

 puha  szelídségről álmodom.

Csöndbe oltva érintés,

lágy hajnalban

mosolyharmatban fürdés

Nincs idő a fájdalomra,

a félelemnek nem adakozok.

Magamhoz hű maradok.