Nem szeretem a félelmet, mert az mindig bilincset tesz a szívre és a kézre.

Tele vannak az emberek elfojtott és ki nem mondott szavakkal, rettegésekkel amikkel jobb nem is szembe nézni, a szőnyeg alá elegánsan besöpörni, HÁT AKKOR NINCS IS!

Most egy olyan témát szeretnék előhozni, ami egy nyári könyv élményem indított el. Eszembe juttatott sok élményt és egymásba csimpaszkodva jöttek elő a szavak, azok amikről az emberek nem szeretnek beszélni.  Gyermekként másként értelmezi az ember a körülötte való világot és a felnőtteket mint valami érthetetlen lényeket szemléli, akik csupa  butaságot tesznek, és kavarják maguk körül a káoszt. Fgyrészről alárendelt helyzet, és igen félelmetes az, hogy minden bizonytalanná válhat, kiszolgáltatótságból kifolyólag, mert egy gyermek nem érti meg miért nem kap vacsorát, vagy a szülei miért kiabálnak , rosszabb esetben miért is bántják egymást. Nem feltételen kés pengének kell csillogni az esti fényben elég szóban folyamatosan lehülyézve, lealázva és elnyomva tartani a másikat, ugyan olyan mély sebet adhat mint egy elcsattanó pofon, vagy nyolc napon túl gyógyuló seb.

Imádok olvasni és az alapvető igazság, hogy egyenes arányban áll egymással az elolvasott mű mennyisége és az amit az ember ki akar fejezni írás formájában. Kell a nyers anyag, a táplálék a szavak éltető ereje.  Amiről írni szeretnék egy gyermekeknek szánt könyv, ami úgy érzem kuriózum és ebben a témában még nem született mű. Mindenkinek szívből ajánlom!!!!

Elekes Dóra: A Muter meg a dzsinek

Alkoholizmus. Úgy ahogy egy gyerek látja.

A sokat nevetgélő, viccesen menő, vagy a folyton alvó Anyáról szól a történet, ahogy egy gyerek megéli a mindennapokat, egy folyton változó világban, ahol eltűnhet az idő és a tér, mert jönnek a Dzsinek és az Anyát elrabolják.

Felnőttként átértékeltem azokat az akkori ijesztő helyzeteket, amiket nem voltam képes megérteni, hogy miért kell egy tündér lelkű, kedves és másokon folyton segítő Asszonynak a delírium fátyla mögé bújni. Nem érthettem, mit jelent olyan férfival élni, akiről azt mondta Anyám, csodás apa, aki mindent meg tett a gyermekeiért, de csapni való rossz férj, mert csak akkor érezte jól magát, ha a társával folyton azt éreztette,  kevesebb nála.  (Azért 37 év házasságot lehúztak egymással! ) Felnőttként másként értékelem már, azt a terhet amit Ő viselt, hogy a négy szülőből hármat ő látott el haláláig, több helyen dolgozott, építkeztek Apával egy nagy nyaralót, amivel csak a gond nőt, nem az öröm, egy dacoló tinédzsert próbált levezetni a kábítószerekről és egy betegen született gyerekkel elérje azt, hogy elhiggye magáról értékes és hasznos ember ( még  ha a születése után, azt is mondták, pár nap és meg fog halni, és mondjon le róla, de nem tette.) Sok teher rakodott egymásra és ezek elviselésében kellett valami ami oldja a feszültséget. Már megértem. Dozso halála után én is kerestem kapaszkodót, mi az ami kioldhatná a görcsöket és fájdalmakat, de azt tudtam a gyerekem SOSEM LÁTHAT RÉSZEGEN , mert az ő lelkének az egyensúlyához kell egy biztos talaj és egy alkoholista anya, sok mindent adhat de azt nem.

Számomra megélt tapasztalatokat mesél a könyv, és ahogy beszélgettem hasonló sorsú emberrel, mindenkiben az fogalmazódott meg, hogy a saját gyerekével szemben elköteleződött, hogy ők ez ne éljék át, és vagy maximálisan elkerülik az alkoholt vagy csak ritkán és olyan időben isznak amikor nincs közelben a gyermek.

Dozsó családjában nem volt alkoholista, ezt nem élte át. Emlékszem egy esetre ami mélyen megérintette, nagy ritkán elment a középiskolai haverjaival Pestre bulizni. Mesélte ahogy várta a hévet látott egy kisgyermeket az anyukája szoknyájába kapaszkodva éjjel 11 fele, sírt, hogy mennyire fáradt és éhes, de az asszony egy  pénzes pasit akart magának éjszakára és avval hetyegett, mintsem a síró gyerekével foglalkozott volna. Nem avatkozhatott bele, de nagyon bántotta az egész helyzet.

  A héten még tartott a filmforgatás számomra, és igen szíven ütött a látvány a forgatás helyszínén, a liftbe beszállt három kisgyermek az anyukájukkal, kinek kezébe sör, és igen illuminált állapotban volt. Arra gondoltam, kapnak e vacsorát és hogyan fognak lefeküdni, ha az anyukájuk kiüti magát? Ez az a tapasztalás ami elkíséri az életét annak aki ilyenen átment. Vagy természetesnek tartja, vagy éppen küzdeni fog ellene.

  Most is ha megkérdezik, hány éves vagyok mindig azt szoktam mondani,  huszonhárom múltam ( hatásvadász csend) tizenhét évvel 🙂 Elgondolkodtunk Dozsóval régen, miért pont huszonhárom? És ahogy végig pörgettem az életem, huszonhárom múltam amikor Édesanya meghalt. És az idő ott megragadt, és kőbe vésve az Ő hiánya, a gyengédség, szeretet és gondoskodás  hiánya amit egy Anya elvesztése okozhat. Igyekszem mind azt a rengeteg jót amit tőle kaptam és láttam megadni a fiamnak és a hibáit nem megismételni. Talán, ha bátrabb lett volna és változtat az életén, és nem az alkohol lett volna a menedéke, ma is élhetne velünk. Csodálatos nagymamája lenne a fiamnak.  (Érdekes adalék, ő május 17-én ment el,  7 évre rá július 8-án érkezett a fiam, és arra rá hét évre november 11-én ment el Édesapa, hát nem tudom ki érkezik 3 év múlva?)  Nagyon hiányzik  az Anyukám.

Édesanya  kedvenc dala ami eldalolta az ő fájdalmát.