Már nem pulóverét ölelve

arcom belé fúrva illatát

keresve alszom el.

NEM-ÉR-DE-KEL

 

Magamból a mindent

kiterítve nem dobom elé

könyörtelen ridegsége már

NEM-ÉR-DE-KEL

 

Réz-zengése, alján a mozsárnak

ismét szívem aprított hamvának

lassú szét málásztására nem adok esélyt.

NEM-ÉR-DE-KEL

 

Kik és hányszor alázták százszor

értéktelenné lett önképe miért lett

nem oldozom fel és alá, vigye súlyát.

NEM-ÉR-DE-KEL

 

Adni jobb, mint átvenni a jót

semmi nem jár, csak adható

szememre álom már nem nevével ér el

Tényleg.

NEM-ÉR-DE-KEL