A humor az ami megtudja csorbítani a gonoszság fegyvereinek élét. Torz tükör és nevetés kicsavarja az összes fegyvert.

Nem szoktam politizálni, de az életszeméletem azért így is átcsúszik a sorok között, direktbe nem térítek senkit, hogy jobb szabadon és sokszínű nyílt térben létezni, és nem csak élni, vegetálni. 

1989 évében végeztem az általános iskolában és akkor megcsapott minket a szabadság szele, bíztunk egy igazságosabb és élhetőbb  országban.  Mert nyugaton minden jobb és egyszerűbb, gondoltuk, mi is lehetünk majd Ausztria és nem csak a dollárbolt kirakatában láthatjuk  a jobb élet szimbólumait. ( Már itt is kapható minden a boltokban, de ezek mégis csak másolatok, ahogy az amerikai álom is csak egy illúzió.)

Így alakult, hogy mai szóval libernyákká váltam  kamaszkoromtól fogva, és maradtam máig , abban hiszek, minden embernek jogai és kötelességei arra adnak szabadságot, hogy másoknak ne ártson, és fogadja el a sokszínűséget , mert nincs egy igaz út, csak emberek akik boldogságra és elfogadásra törekednek. Senki nem választhatja meg a szüleit, és a lehetőségei szerint tegye a jót segítve azokat akiknek nem adatott meg, egy könnyebb élet. Ki milyen láthatatlan baráttal való beszélgetés – kapcsolat útján találja meg a békéjét,  az ösztönei által milyen lánggal éli meg a testi szerelmet vagy dönt saját sorsáról, ez mind privát zóna, amiben mind addig senkinek nincsen beleszólása amíg az másra nézve nem okoz kárt. A mező sokszínű virágai mutatják meg, a szépség sok alakban megjelenhet.

*

Ez az idei év, sokkal által  Stephen King regényéből is fakadhatna, mert mindent felforgatott, feje tetejére állított , ezekről a tapasztalataimról írtam a Karantén lét II. posztom alatt. Most pár sorban a miniatürizált hétvégi nyaralásunkról mesélek, amit fiammal és rengeteg kedves és játékos  egy farkú és kétfarkú kutyával töltöttünk el a Balaton déli oldalán. 

Gyerekkorom régi faházas nyaralásai felidéződtek bennem három éve , amikor Csillebércen voltam Kutyálkodni, aztán két éve Szolnokon a gitártáborban  és ismét, de most a fiammal és a Balaton déli oldalán, ahol még sosem fürödtem a Balcsiban ( sőt, a gyermekem még sosem!)   Kánikulai időben indultunk, és bár hajókázással egybe kötött vonatozással szerettem volna célt érni, meg akadt a szemem egy mindössze 77 perces buszozáson, így győzött a kényelem. Negyedórás sétával elértük a helyszínt, ahol a szokásos a káosz a lényeg, elfoglaltuk a sokágyas koedukált faházat.  Onnan egy közeli vendéglátóipari helyre mentünk, ahol zseniális ételekkel és italokkal frissítettük fel magunk. (Egy szuicid légy beleröppent a félig megívott hideg sörömbe, és ott lelt végső nyugalmat, remélem jobb inkarnációban ébredt fel.) 

Ebek földi paradicsoma és két lábúak Kánaánja volt a hely, ahol a legkisebbektől az aggastyánokig , mindenkinek jutott szórakozás, kikapcsolódás,  alkotás, főzés, ismerkedés, beszélgetés, pancsolás és lámán állás a tóban, no meg kalózhajó építés és maszk készítéseken túl számolatlan program várta a táborlakókat.  Minden rémhír terjesztéssel szemben senkinek baja nem esett, és a kedves rendőr urak gyakori látogatása sem tett kárt senki lelki életében. Társasjátékoztunk péntek este , ahol volt, hogy sikerült megölni Hitlert.  

Számomra az a magától értetődő közvetlenség és egy gondolati síkon való beszélgetés volt az energia és „hazaérkezés” a táborba. Ahol nem kell agyalni a fogalmazáson és az lehetsz aki valóban vagy. Bármilyen korosztályból valókkal jó volt beszélgetni, játszani, alkotni és pancsolni a derékig érő langyos Balatonban. Az, hogy két nap alatt összesen hat órát aludtunk, sem vette el a kedvét fiamnak és kérte, hogy jövőre mindenképp jöjjünk és az elejétől  vegyünk részt. ( Az akol melegtől már elegem lett régen, de ez jófajta össze tartozás érzést adott). Azóta többször álmodtam a táborral és valami ilyesmi közösségben való létben tudnék szabadon kifejeződni és fejlődni. Jelenlegi lelki vegyületeim kémiájában plusz adalékot is kaptam, de ez a jövő zenéje, és a sok de’ javu -val átitatott találkozás gyökere akármilyen szépséges növénynek adhat majd utat a napfénybe.  😉

Ahogyan más megélte ezeket a csoda napokat. 

Ez pár képecske tőlem, és egy dal ami elhangzott az egyik koncerten. 

Demokratának lenni annyit jelent nem félni !

Boldog napokat és nyár lezárást!