Az utam ékkövek díszítik, emberek akik ragyogásukkal széppé teszik a világot és a hitet vissza adják, hogy lenni nem is olyan rossz.Sok sorsot láttam magam körül, minden élet egy külön nagy regényt érdemelne. Azon gondolkodtam, mi határozhatja meg azt, hogy mitől érezheti elégedetten magát az ember. Mindenkinek más az ingerküszöbe, ígénye, mások vagyunk. Hogyan törekszünk a boldogságra és hogyan tartjuk távol a félelmet, ezek alap ösztönök amik keretbe fogalják az életünket. Amit hoztunk az induláskor magunkkal, amit megtapasztaltunk, formálnak együttesen.
Alapvetőleg extrovertált, és kiváncsi is vagyok mások életére, könnyen barátkozom, ha olyan emberekkel találkozom akik hasonló gondolat-körökből érkeznek és nem ellenségesek. Így sok féle embert engedtem közel, és filmszerű történeteket éltem már meg idáig. A bátorság a kulcs, szerintem, nem félni attól, hogy még ha kudarc is lesz egy út, talán többet ad, mint elvesz az ember lelkéből. Így élek, talán addig van értelme felkelni reggel, amíg a kíváncsiság hajt. Most ilyen film-szerű történeteket mesélek el, amik velem történtek.
Tavalyi év vége sok programmal tarkítottra sikerült, eljutottunk a Szolfézsidomáromékhoz ahol kerti kemencében sült pizzát ehettünk és sokat beszélgettünk. Maga a hely egy varázslatos szépség, öröm volt ott lenni. Extra finom kávéval és puszedlivel is lettünk kényeztetve.
Jelzőfényem szülinapján egyedüli csajként elmélyültünk a fiúkkal és a két uralkodó Jázminka és Döme társaságában Bach művészetébe és a vörösborok és a lassú pizzaszállítók lelkivilágába. A tűz megídézett a cserépkályhában.
Ilyen mozgalmas volt a november-december eleje.
Két éve nyáron másodjára eljutottunk fiammal egy laza, táborba amiről írtam már régebben.
Innen datálodik egy új ismeretség, Krisztiánnal, akivel közösen főztünk egy nagy kondér chilis-babot az utolsó este. Hasonló zenei ízlés, összhangzat, állatbarátság, és a basszusgitár szerelme, mind jó alap volt egy barátság megszületéséhez. Másfél év után végre ellátogatott hozzánk, hogy a nálam már hagyománynak tekinthető „közös konyha”- hétvégi szórakozás gyanánt főzünk, jó zenéket hallgatunk és persze a poharak is töltve vannak, igény szerint. Öten serénykedtünk a konyhában. Az este a többiek által is ismeretlen -papszelet- került pácolásban a sütőbe, miután a napközben elkészített tárkonyos pulykaragú levessel mindenki eltelt.
Az est hangulata, a csillagok állása, vagy egy véletlen, nem tudjuk meg, két éves reménytelen szerelmem beérett egy rövidke életszakasz erejéig Gevillel, aki pont egy napon ünnepli Krisztiánnal a születésnapját. Azt hiszem boldogság meg csavarta a lelkem újfent, aztán három hónap múlva, egy két mondatos üzenettel tovább is távozott .
Bocsánat! Nehéz ezt közölni, de becsajoztam…
De az élet megy tovább.
Ismét Pestre kellett mennünk , és a kellemest a hasznossal össze gabalyítva, maximalizálom, a befektetett energiát, időt, mert ugye ebből van a legkevesebb. Drága barátnőmet felhívtam, mi lenne, ha találkoznánk és tudnánk végre beszélgetni is, hétfőn mennénk fel. Vagy felmennénk előző este. Egy színdarabot néznek meg a férjével, ha érdekel menjünk velük. Meghívtak minket is az előadásra, és előre örültem a lehetőségnek, hogy egy rég tervezett film- a Vadászat- színdarab változtat láthatom. Krisztiánnal telefonon beszéltem, nem érdekelné e őt is a darab? Nagyon lelkes lett, és elmesélte, hogy milyen öröm érte az nap! Mint nagy állatbarát, aki szép és szokatlan állatkerttel rendelkezik otthon, mint kigyók, pókok, béka és egerek is, – sikerült a Budapesti állatkertbe jelentkeznie önkéntesnek. Kérdeztem tőle, hogy véletlenül nem egy Ferenc nevű emberrel beszéltél? Mondta, de igen! Nagyon kedves, közvetlen fickó volt, aki vissza is hívta és hétfőn már megy is. Mondom neki, mennyi az esélye annak, hogy velük fogunk színházba menni??? Annyira nevettünk, hogy pont így alakult, ilyet még egy forgatókönyv író se tudna kitalálni. (Az előadás zseniális volt, mindenkit letaglózott, ajánlom nagy szeretettel!!!)
Krisztián középpontban állása még evvel nem ért véget.
Mivel üreskézzel nem szoktam menni senkihez, gondoltam meglepem a barátaimat egy újonnan nyíló kézműves- természetes anyagokat használó, csupa finomságokat kínáló boltból. Az eladót kihívás elé állítottam, közölve olyan ajándékok kellenek egy házaspárnak, akik vegák, és olyan is ami egy főzni imádó de mindenevő pasinak. A paradicsom lekvár, és vargányás mustár, no meg a tőkmagkrém elég izgalmasnak látszott. Krisztiánnak külön a Bivaly-kolbászt ajánlották.
Amikor többszörös átszállással és pótló-pótlókkal is oda értünk Krisztián kijött értünk a hévre, és otthon már a barátai jó hangulatban gitároztak és a főzéssel vártak minket. Miután lepakoltunk oda adva az ajándékot nagyon elkezdett nevetni, mondta ezt most ki viszi a konyhába a barátjának megmutatja. A srác annyit mondott az elképedéstől: – Ez a mienk! -Ezt viszont én nem tudtam értelmezni, miután kiderült, az ő édesapja cége készíti ezeket az egyedi és nagyon magas minőségi hústermékeket, boldogan tartott állatokból.
Ilyen kicsi is a világ, és a szálak összefutnak.
Boldog és szerencsés vagyok, amiért minden időben megtalálnak olyan élmények amik felemelik az embert. Csodás barátaim vannak, legyetek áldottak mind! Köszönöm mindenkinek a szeretetet! <3
Mivel minden barátom nagy állatbarát, az összejöveteleinkről pár pillanatképet mutatok, van ahol ismerős arc is felbukkan. Sok szerencsés találkozás, élményteli élet, ezt kívánom mindenkinek! 😉