Kitőrt a vakáció a suliban és az első napján kiderült, aki vigyázott volna a gyerekre napi 4 órát  ő most inkább mégse… újratöltése a nyárnak, káosz, anarchia és jéghideg számolás- a napok tologatása a fejben.

Sikerült elrendezni.

Tegnap Tesómmal elmentünk meglátogatni az unokaöcsémet, aki egy hete már két gyönyörű nőcivel él együtt, a feleségével és csodaszép kislányával. Ők Édesapám házában laknak és Dozso halála óta nem voltam a házban se a környéken. Nagyon fura érzés, de nem fájdalmas. A kis hölgy le vett a lábamról , édesen nyugodtan pihent a karomban.

Aztán lementünk Füredre és én a parton ülve gyönyörködtem a táj univerzális szépségébe, illatába, rezgésébe. Imádom a Tagore sétányt. Minden életszakaszomban nagy szerelmem volt a hely, és emlékeztem mennyire sok szép időt töltöttem el ott a Szeretteimmel akik ma már nincsenek itt. Ücsörögtem és jó volt nagyon.

Veszprémbe érve bementem egy régi kedvenc helyünkre a Metróba, (hátha van ott egy unatkozó hosszú hajú rocker) nem volt 🙂

Onnan felmentem a Várba a múzeumok éjszakájára, sok színes kavalkád. Tetszett a nyüzsi és egyáltalán nem éreztem magam egyedül. Kiállításokon és macskaköves utcákon, fent a Várban a szobornál lenéztem az alant elterülő gyönyörű tájra és hallgattam a Fricskából felszálló jazzt.

Aztán kilenc fele haza jöttem, vacsiztam (bent akartam enni valami jó kis grilles ételt a városban, de irtó tömeg volt az éttermekben).

Éjjel beszélgettem egy kedves pasival, akivel aztán kereszteztük egymás útjait is, de ez már más sztori és felnőtt tartalom.

Jó estét nyár!