Lelki tanácsadóm – aki egy személyben életre szóló barátnőm és masszőröm is – egyszer azt mondta: akármilyen tökéletesnek is látszik valaki, a belső sebeit és fájdalmait nem láthatjuk.

Aki testében hordozza a nyomokat, azt az emberek rögtön megsajnálják, hümmögnek róla, hogy „jaj, de szegény, nyomorult lehet az élete”.
De akik a sebeiket belül cipelik, a lélek és az idegi hálózatok gubancai között, sokszor teljesen láthatatlanok maradnak. Rájuk csak akkor figyel a világ, amikor a krízis berobban egy újabb hullámmal.

Ez a gondolat kísért, amikor megnéztem a következő két filmet. Fogadjátok szeretettel az ajánlómat.

🎬 Zsúfolt szoba (The Crowded Room)

(A linkre kattintva a sorozatbarát oldalon meg tudod nézni)

Minden korszakomnak megvolt a kedvenc írója, de Daniel Keyes örök társam maradt . A Virágot Algernonnak című regényét számtalanszor újraolvastam. Most evvel a filmsorozattal ismét visszatértem hozzá . Két könyvben meséli el a történetet, – Szép álmokat Billy!- az első rész.  A Billy Milligan háborúi című könyvéből született a film. 

A test és lélek mindig maga elé próbálja kapni a kezét, hogy kivédje a bántást. Belső reflex az önvédelem, és a módszerek lehetnek különbözőek, a cél ugyanaz, túlélni minden fájdalmat.

Daniel Keyes mindig az emberi elme határterületeivel foglalkozott. Billy Milligan története valóságos: egy férfi, akinek személyisége huszonnégy részre hasadt, különböző életkorú, karakterű és nemű életeket élve egyetlen testben. A sorozat nem krimi vagy akció, hanem pszichológiai mélymerülés. A többszörös gyilkosság és nemi erőszak vádjával börtönbe került Milligan ügyvédje próbálja megfejteni: áldozat vagy elkövető? Lehet-e feloldozás, lehet-e terápia egy ilyen életútban?

Tom Holland alakítása lehengerlő. Sokaknak Pókemberként vált ismertté, de itt teljesen más oldalát mutatta meg – számomra ez egy „ erős első találkozás” volt vele, és azonnal meggyőzött. Olyan mély pszichodrámát vitt végig, hogy a forgatás után vissza is kellett vonulnia egy időre a nyilvánosságtól.
Ez a történet teljesen magával rántott, és sokáig bennem maradt.

🎬 Isten saját országa      (God’s own country )

(A linkre kattintva eljutsz a filmhez)

Ez a film lassú, csendes, intim történet egy  farmról, ahol az idő  se száguld. A megoldások elrejtőznek a pohárban, a ki nem mondott sérülések, jól eltakarva. Egy angol farmon játszódik, ahol a hétköznapok monotonitását egy vendégmunkás érkezése rázza fel.

Három generáció egymásra utaltságban próbálja a gazdaságot fenntartani és egymást elviselve túlélni.  A külvilágból villanásnyi fények , az egyetemről hazalátogató “úri” fiatalokkal szemben állva , miközben a kimondatlan sérelmek, frusztrációk és félelmek feszítik a levegőt. A külvilág csak ritkán villan be, és a problémák sokszor inkább a pohár fenekén vagy a hallgatásban keresnek kiutat. A valóság csak körül írva, félrenézve van kimondva. Belül rotyog a sok sérelem, frusztráció, kudarc és félelem.

Ha valaki látta a Túl a barátságon című filmet, érezni fogja a párhuzamot. Csakhogy míg ott az amerikai hegyek monumentalitása adott hátteret, itt a nyers, esős brit vidék szorongatóan közeli közegében bontakozik ki a történet. A középpontban férfi szerelem áll – nyers, őszinte és sebezhető.

Számomra a film kérdése így szólt: ki az igazán erős? Az, aki mer sebezhetőnek látszani, vagy az, aki dacol az érzéseivel?
Maradandó élmény volt, ajánlom mindenkinek, aki nem homofób, és bírja a lassú sodrású történetek mélységét.

 

 

Két nagyon különböző film, mégis ugyanarról szólnak: a látható és láthatatlan sebekről, azokról a terhekről, amelyeket mindannyian hordozunk. És talán arról is, hogy az igazi erő sokszor nem a védekezésben, hanem a sebezhetőség felvállalásában rejlik.

A szerethetőség elfogadása az egyetlen olyan út, amely mindenkor képes elég erőt adni ahhoz, hogy az élet nem csupán harcból és lemondásból áll. Bátorságot, és megélt őszinte szeretetben való életet kívánok Mindenkinek!