Mivel erős impulzusok által vagyok vezérelve, egy hirtelen jövő tapasztalás ad elég gyújtózsinórt ahhoz , hogy a régóta kavargó gondolataim, betűáradataim összetereljem, olvasható egységbe. A jövő nemzedéke a mi kezünkben van, formáljuk a lelkeket és elméket a tudásunk szerint. Ma Magyarországon 14 év alatt nem lenne szabad gyerekeknek közösségi médiát használni. Nem a szabály miatt, hanem mert káros testileg- lelkileg és szociálisan is.

Egy tízéves kislány bekövetett az instagramon. Ez az alaphangja most következendő pedagógiai véleményezésemnek. Ha uncsi, akkor hallgass valami finom zenét, mondjuk ezt:

❤️  A szeretet: jövőt nevelni – nem pillanatnyi békét venni

Most a felgyülemlett pedagógia gondolataim ömleszteném rátok. Aki ismer, tudja, hogy alapvetőleg liberális ember voltam és maradtam mindig is. Persze vegytiszta gondolkodás ahogy személyiség sincs. (Hiába vagyok extrovertált, néha előborul belőlem az introvertált csendre vágyó szelídség). Így a pedagógiai vélekedésemben konzervatív eszméket követek, ahogy azt láttam az Anyukámtól. Bár nem készültem anyaságra , mégis a sorstól kaptam egy finom és tiszta lelket.

Célom  az , hogy boldog , szeretet adni és elfogadni tudó emberré váljon, mire felnő. Megtudja védeni majd magát, mindenfajta manipulációtól. Tudja elfogadni saját magát, tudjon kapcsolódni azokhoz akikkel a sors összehozza. Megtanulni a nem– szót használni azok felé akik nem a javára, hanem kihasználására törekednek.  

Sokszor nehezen türtőztetem magam, amikor azt látom, hogy a szülők félnek a saját gyeremekük dühétől, hisztijétől, és emiatt meg se próbálják őket korlátok között védelmezni. A gyerek, akár egy kis stratégiai tábornok, folyton próbálkozik: „mi fér még bele?”, „hol van a határ? Ha azt látja, hogy a szülő bizonytalan, el fog menni a falig . Ez nem rosszaság, hanem ösztönös határkeresés.

Egy gyereknek nem az a dolga, hogy döntsön. Számtalanszor láttam, hogy olyan helyzetbe hozza anyuka a gyerekét, hogy konkrétan veszélyezteti. (Mozgó buszon a 2-3 éves csemetétől kérdezi, hova üljenek le? A gyerek hezitál, nem tudja melyik hely tetszene neki leginkább… Nem neki kell dönteni, mert ha hirtelen befékezne a busz és a kórház baleseti osztálya lehetne a végállomás. Ezért nem kérdezem meg a 2 évest, hogy „hová üljünk buszon”. Nem tőle várom el, hogy eldöntse, „most inkább boltba megyünk, vagy haza”. Én vagyok a felnőtt, tudom, mi biztonságos. És vállalom a felelősséget.

Nem azért, nem kérdezem meg,  mert nem számít a véleménye – hanem mert még nincs meg az a belső iránytűje, amivel döntéseinek a következményeit átlátja. Nincs még következményekben gondolkodó énképe, ezért a szülő feladata a keretek kijelölése. Sokszor láttam, hogy a gyerekre bíznak olyan döntéseket, amik normális esetben nem lenne kérdés. A gyerek nem főnök – hanem utas, aki megtanul bízni a mi vezetésünk által, nem fél mert tudja, mindig megvédjük.

Most egy  másik dologról szeretnék írni, ami nagyon zavar. Az elidegenedés, virtuális falak az emberek közé beékelődése. Egyre korábbi életkorban elkezdődik. Babakocsiba rakott mobiltelefon, amin a gyerek mesét, videót néz, az helyett, hogy a környezetét figyelné, vagy a szülőjével lenne kontaktusban.

Nem vagyok orvos, de azt látom, hogy rengeteg hátrányt okoz, az, hogy túl korán és korlátlanul használhatják a gyerekek.
Túl sok inger – túl kevés valódi fejlődést hoz, inkább függőséget, amelynek számtalan fiziológiai káros hatása van. Ehhez  drogra, bántalmazásra, se traumára nincs szükség.
Elég a képernyő túlzott jelenléte, és a szülő távolléte a valódi közös élményekből.  (Az esti bevált a meseolvasás , össze bújva, amikor néha majdnem én aludtam el. A kedvenccé vált mesék ezredszerre elolvasásától se vette  el a kedvét, hogy rongyosra szét lapozzuk a könyvet.)

👁️‍🗨️ Látásproblémák

A képernyő nézése rövid távra koncentrál, kevés szemmozgást és fókuszváltást igényel. Ennek következménye lehet a rövidlátás korai kialakulása, a térlátás és periférikus látás gyengülése, valamint a szemfáradtság. A gyerekek szeme nem tanulja meg „dolgozni” a térben . Nincs gyakorlása közelre-távolra nézés, oldalra tekintés, amit például egy kirándulás vagy játékkal teli udvari élet megadna.

• A szem fókusza beszűkül: közeli-nézés dominál, a távoli nézés és perifériás látás alig fejlődik
• Oldalirányú szemmozgás, gyors fókuszváltás (ami olvasáshoz is kell) nehézkes
• Szemfáradtság, gyakori pislogás, homályos látás

🏃‍♀️ Mozgásszegény életmód következményei

A kisgyermeknek szüksége van mászásra, futásra, gurulásra, forgásra – ezek biztosítják az egyensúlyérzék (vesztibuláris rendszer) fejlődését. A sok ülés, a hosszú ideig tartó egy irányba nézés és a mozdulatlanság testtartási zavarokat, nyaki gerincproblémákat és izomgyengeséget is okozhat. A gyermek fáradékonyabbá válik, nehezebben koordinálja mozgását.

• Egyensúlyzavarok – a vesztibuláris rendszer alulstimulált
• Izomzat fejletlen, gyenge kéz-láb koordináció
• Fáradékonyság, lassabb mozgásos reakciók
• Ügyetlen finommotorika: „kétbalkezes”, „nem tud ollóval vágni”, „bénázik”

🧠 Idegrendszeri tünetek

A digitális ingeráradat hatására a gyerekek gyakran csapongó figyelemmel élnek – mindig valami újat várnak. A képzeletüket nem edzik, mert készen kapják a képi világot, a történetet, a karaktereket. Egyre nehezebben alkotnak meg önállóan helyzeteket, meséket, gondolatokat – a kreativitás, a problémamegoldás háttérbe szorul.

• Alvászavar, nyugtalan éjszakák
• Borult napirend, kialvatlanság
• Ingerkereső viselkedés – nem tud leállni, mindig valami „pörgést” akar
• Ingerültség, türelmetlenség

🗣️ Kognitív és nyelvi hatások

A fantáziátlanság és a minimális társas interakció miatt a gyerekek szókincse szegényes marad. Sokszor az érzelmi állapotaikat sem tudják pontosan megnevezni vagy kifejezni. Ez frusztrációhoz, magatartási zavarokhoz, sőt, az érzelmi intelligencia fejlődésének elmaradásához is vezethet. Gyakran egyszerű mondatokat sem tudnak önállóan megfogalmazni. A mondatalkotás képessége elmarad, mert hiányzik hozzá az „építőanyag” – a szó.

A digitális világban a gyerek ritkán kap azonnali, személyes reakciót, ezért nem tanulja meg a kommunikáció kölcsönösségét. Mit válthat ki a szava, mit vált ki a másikból, hogyan kell értelmezni a válaszokat. Nincsenek gyakorlati helyzetek, ahol biztonságosan kipróbálhatná magát. Így a kommunikációs készsége is sérül: nem tudja kifejezni magát. Nem érti, mit akar mondani a másik és arra hogyan kéne reagálnia. Nem tudják értelmezni mások reakcióit sem – ez gyakran vezet társas kudarchoz. A túlzott digitális impulzusok hatására autisztikus viselkedésformák is kialakulhatnak: túlérzékenység, bezárkózás, rideg viselkedés. A játék és a valós társas helyzetek  nagyon hiányoznak a fejlődéséhez. Önbizalomhiánya alakulhat ki, mert úgy érzi nem értik meg, nem értékes és szerethető.

• Szegényes szókincs, beszűkült kifejezőképesség
• Gyenge mondatalkotás – alany, állítmány, ige, hely, jelző hiányosan jelenik meg
• Nehezen tudja elmondani, mit érez vagy mit gondol
• A beszéd „zajos”, de tartalmatlan

• Mivel készen kapott képi világot fogyaszt, leépül a képzelőereje
• Játékban kevés az ötlet, nem tud „üres tárgyakkal” mesét kitalálni
• Rajzai sémásak, kevés egyéni forma, kevés részlet

Mit lehet tenni egy ilyen hétfejű ámde csillogó-villogó szörnnyel szemben? A következetesség és a biztonságot adó szokások kiépítése kiskortól. Egy stabil, kiszámítható napirend – reggeli, játék, mese – nem rabság, hanem védőháló. A saját „családi szokások” is jól egységbe kovácsolhatják a hétköznapok szürke monotonitását.  A fiammal rengeteget kártyáztam, társas játékoztam vacsora után és a lefekvés előtti időben. Közben beszélgettünk, emlegetjük ezeket a jó közös estéket

A szabályok nem ellenük vannak, hanem azért, hogy ha kikerülnek majd  egy közösségbe tudjanak alkalmazkodni. Jól érezzék majd magukat, ahol nem ők a világ közepei, mint otthon.

Játszani szavakkal, történetek kitalálásval, vagy a mi saját történeteinkkel is lehet. A szabad játék a gyermeki fejlődés kulcsa. A képernyő kész képeket ad, de a gyereknek fantázia kell, hogy saját világot építsen. Ha nincs szerepjáték, nincs történetalkotás, akkor a belső világ szótlan marad. A játék nem időpazarlás, hanem érlelő erő.

A határok feszegetésénél, nem az a cél, hogy megnyerjem a vitát. A cél az, hogy ő majd boldoguljon. Megtanulja, mit jelent biztonságban lenni  és értékesnek lenni.

A szeretet azt jelenti, hogy jót akarok neki. Azt, hogy ha felnő, boldoguljon , felelősségteljes, örömre képes emberként, akkor már nélkülem is.