Vannak hirtelen előtörő változások, amik az addigi rendszert megborítják, és mégis újfajta nyugalmat hoznak magukkal.

Márciusban ismételten sok volt az impulzus, gyors reagálást igénylő feladat, ami kissé össze kavart. Próbáltam emészteni az újjá alakult életem, amiből több személy más minőségű pozíciót vett fel, a megszokások is átalakultak. Berendezkedtem a magányra, ahogy ezt tavaly ősszel meg is fogalmaztam a barátaimnak. Annyi szép és tartalmas élményem volt eddigi életemben, el élek az emlékeimből, nem akarok többször sírni pasi miatt. Ez idáig is magamra számíthattam és akik megkavarták a lelkemben pislákoló lángot, előbb vagy utóbb, mind eltűntek.  Valahogy velem minden új kezdés, ismeretlen formula mindig az ősz végén, de inkább decemberben szokott kezdődni, legyen az új munkahely, barátság, vagy párkapcsolat. A zenitet elérve legkésőbb nyár elejére  kialudt a fény. Most viszont, március 9. napján egy addig heteken át folyamatosan idegesítő reklámokkal bombázó mobil alkalmazást kipróbáltam, hátha akkor abba fejezi az idegelésemet.

Pont ilyen gondolatokkal és tapasztalásokkal telítve húzott jobbra a válasznál engem egy pasi, akinek a rózsaszínű pólóját meglátva csak a gyönyörű, csibészes  mosolya mozdította jobbra a bizonytalan kézmozdulatomat. Ez a mozdulat elindított egy beszélgetést a neten, majd telefonon, napi két három órán át húzhattuk volna a strigulát, mennyiben is vagyunk hasonlóak és kötnek össze minket láthatatlan kötelékek.

Életem legnagyobb fordulópontjain, mindig egy Gyuri volt az irányfény, ez egy különösen jó előjel, hogy ő duplán is hordja e szépséges nevet.

Meséltem Neki, hogy egy az egy millióhoz az előfordulása az állapotnak amiben élem az életem, és ez sem tántorította el a találkozástól.  De előtte még szó került, a vasalás iránti ellenszenvemről, és arról, hogy arra egy orvosság van, ha hallgatok közben egy zenei albumot. Ezt a kilencvenes évek végén a Magyar Narancs újság mellékel cédéjén ismertem meg és azóta örök kedvencem.

Erre kért, hogy várjak  picit, mert mindjárt lefotóz nekem valamit. Előző nap a takarítás közben akadt a kezébe ez az album.

Egy az egymillióhoz?

Az ötvenedik szülinapján találkoztunk elöször, és a randi helyszínén fel voltam arra készülve, hogy bár hiába nem elégnek lenni, elég, majd elsétál mellettem és küld egy magyarázkodó üzenetet, hogy miért is nem ért oda. De rácáfolta félelmemre, és  beszélgettünk, majd útnak vettük Veszprémet. Itthon közösen megünnepeltük a kerek évfordulóját és azóta csak kettő hétvégét nem töltöttünk együtt.

Számolatlan élmények, kalandok, öröm és felpezsdült vérkeringés, milliónyi képpel dokumentálva. Ezekről majd fogok írni.

Közben Zsolti három hónapig Máltán Erasmussal van gyakornokként kint, holnap érkezik haza. Volt szerencsém pár napra meglátogatni,  erről is lesz majd élménybeszámoló hamarosan!

Mai nappal indult a száraz októberem, mert tiszta tudattal is lehet jól érezni magunkat 🙂

Merjetek élni és szeretni!