Nem erről, és nem így szerettem volna írni, de az élet átkarcolja a felgyülemlett sorokat. Az új életem, amiben egy állandó szereplő rajzolja újra a kontúrt, és elképesztő sok élménnyekkel telíti a napokat, Róla is fogok írni.

Ez most egy búcsúzás egy embertől aki holnap tér utolsó útjára.

Csak két órányit voltunk egymás életében fizikailag jelen, egy vonat út, ami annyira tele volt indulattal és érzésekkel. Zötyögtünk Pest fele, és benyitottál az utazó fülkébe, ami előtt már másodjára mentél el. (Igen, mondtad, hogy hát elég csúnya ez a kishölgy, de érdekes lehet, kíváncsiságod miatt jöttél vissza és kértél helyet. Ez az az út) Beszélgettünk és egymás szavába vágva mondtad, hogy nem hiszel istenben, de valami erőnek kell lennie, hogy ennyi sok véletlen és közös szál, hogyan is akadhat össze egy találkozás alatt. Aztán a Szentendrei hévig elkísértelek, mert volt még időm, és annyit nevettünk, miközben a vörösbor szépen fogyatkozott. Mész Jimhez, és hatalmas buli lesz.  Három éves Veszprémi létedet egy Szentendrei új világban fogod folytatni és most az új kérót nézed meg. Lelkesen meséltél, és a búcsúzás után facebookon tartottuk a kapcsolatot,  ha arra járok, feltétlen megiszunk egy üveg bort és megváltjuk a világot is közben. Néha életjeleket váltottunk, meséltél, milyen az új hely, mit főztél és milyen muzsika adott új erőt.  Virtuális barátság lett, amiben zenék és élmények cseréltek gazdát. Ünnepek és hétköznapok folytak a maguk medrében , és próbáltuk a jót megtalálni mindenben.

Beszélgettünk, kivel mi történt, hogy alakul az új élet ott a meseszép Szentendrén. Elképesztő sokszínűséged idáig világított, humor, abból a nemes fanyar fajtából. Jó muzsikák, szép nők és persze békák, macskák a csacskák és a pelikán 🙂  De újból találkozásra, sajnos már nem jutott időnk. Holnap 11 órakor lehet az „utolsó útra” kísérni, bár biztos vagyok benne ez nem az utolsó. Nem tudok ott lenni, mert, igaziból a Barlang előtt kellett volna sokat nevetve megemlékezni az elmúlt évtizedek csodáiról, és nem egy földkupac előtt állni, bőgve. Most gyertyát gyújtottam és ittam arra, hogy jó utad legyen és békés megérkezésed, és ha a Nirvánába nem jutsz, hát jó újra kezdést. Szeretettel gondolok Rád és kívánom találd meg az álmaid!

És persze nagyon hiányzik Szentendre a ragyogó  emberi ékköveivel együtt, mert a hely maga a varázslat volt mindig is. A hiány, hogy ott nem tudtunk egymásra licitálni, a sok közös élménnyel, nagyon sajnálom.

Evvel a muzsikával, amit tőled kaptam, búcsúzom Tőled, de csak átmenetileg, még találkozunk! Köszi mindent!

Szigeti András 1961.december 11. – 2023.július 29.