A jövő veszik el épp.

A lehetőség arra, hogy a gyermekeink emelt fővel , határozottan, megacélosított tudással vágjanak bele a felnőtt létbe. Szabadon, kérdéseket feltéve, problémák megoldására összpontosítva, bátran és nem félve kezdjenek neki az életnek.

Tizenkét évet vettek el a mi életünkből. A  tudás elértéktelenítésével, központosított, kiszürkített tananyagok bevezetésével, a fejlődés lehetőségének az elvételével, Szolga-lelkűség és alatvalói személyiség formálásval a gyerekektől, akik a mi öregkorunkra élnék meg az elvetett tudás gyümölcsének ízének élvezetét.

Nem lesz íz, nem lesz zamat és nem lesz önfeledt kacagás, hogy  sikerültek az álmok.

Félelem lesz, hanyatlás és elbukás, mert a problémamegoldás készsége is kigyomlálva.

Elég az utasításokat követni, elég ha csendben beállnak a sorba!

Az utolsó csepp nálam, a motiváltság elvesztése, és a tudás helyett az erő ( katonai, sport?) lesz a követendő.

• Tanulj fiam, jobb helyekre vesznek majd fel!

Előrehozott emelt szintű érettségi? 

Kuka!

Közép vagy felsőfokú nyelvvizsga?

 Kuka!

Mivel lehet motiválni és biztatni a gyerekeket, megéri tanulni, küzdeni és megéri jónak lenni?

Tanárok!

Bementek az aprópénzért, megalázó , kizsigerelt és semmibe se vett munkátokat elvégezni, mert a megemelt rezsit és megfizethetetlen kaját meg kell venni.

Féltek a holnaptól. Nem csak a holnapról van szó, hanem a jövő generációról, aki képtelen lesz aktívan kiállni magáért, megoldani a sok szőnyeg alá söpört gondot. Chips, sör és sorozat legyen, meg a számlák kifizetve. Mindeki kollaboráns, aki hagyja, hogy az értéktelenség győzzön. Szűk de annál agresszívebb, cinikusabb réteg rövidtávú haszonszerzése  legyőzze egy társadalom életbenmaradását.

Integrálhatatlan, elértéktelenedett tudással sehol se kapják meg azt az elismerést és életszínvonalat, amit mindenki egyformán megérdemelne egész Európa területén, ország határoktól függetlenül. 

 (Mivel már nyelvvizsga se kell a diplomához, nem is tudnak majd bekapcsolódni nemzetközi fejlődésben, tudásbővítésbe.) Pillanatnyi könnyebbséggel kizárják magukat a világ vérkeringéséből. Elveszik tőlük minden reményt, hogy úgy éljenek, mint a kortárs fiatalok a világ bármely élhető pontján.

A változást kikényszeríti a világ, a túlélés a tudás, és ehhez nem elég a paravánként felhúzott ál-valóság kék propaganda által hazudott alternatív-valóság, ahol az átlagbérek szerint itt mindenki nagyon boldog.

Nincs idő, a holnap ma kezdődik.