Május óta húzódozó adósságom rónám le, egy kulturális fesztiválra való emlékezés , és a sajátságos pedagógiai véleményem fókuszából nézve.
Még májusban volt ebben az általam Lápvédiéknek nevezett városban egy Magyar Mozgókép Fesztivál , ahol magyar alkotások kerültek a vászonra. Régóta szeretem a magyar filmeket, és bár kövezzenek meg érte, ebbe a Jancsó filmek nem tartoznak bele ( Egyet néztem végig nagyon sok szünettel tarkítva, mert számomra befogadhatatlan).
Három film nézéshez szeretnék kedvet és kíváncsiságot csiszolni nektek, számomra mindegyik óriási élmény. Kicsit megspékelem a sajátos pedagógiai agymenéseimmel (ha már család pedagógus is volnék.)
Az első film egyik mai kedvenc magyar filmszínészem Thuróczy Szabolcs új filmje- a Szia Életem!
Ha éppen a Múzsa ihlető csókja nem éri utol, a virágzása delén túl lévő írót. De evvel együtt a kifizetetlen számlák száma is rohamosan gyarapszik, és ráadásul még egy gyermeket is kap pár napra megőrzésre, az fejetetejére fordítja, az amúgy se stabil létét. Ami addig az egojának a kiszolgálásáról szólt, most felelőssé válik egy életért, aki tudtán kívül a saját mása. Hogyan formálódhat egy kapcsolat két idegen között, miként lelhetik meg a közös utat, és a Múzsa miként hozhat újra sikereket ebbe a kissé egoista és a valódi problémákat a szőnyeg alá söprő pasas életében, hát körülbelül erről szól ez a remek film. Sziporkázó helyzetkomikumokkal, félreértésekkel, sírva kacagtatós poénokkal, és kiváló színészi játékkal. Mindenkinek szívből ajánlom ezt a filmet, önfeledt, néhol mélységeket tartalmazó szórakozás!
Annak idején Dozso azt mondta, minden tinédzsernek kötelezően előírna hosszútávon egy kisbaba- kisgyermek gondozását, mert ennél összetettebb és felelőségteljesebb ténykedés nincs. (Jó az állattartás is, az, hisz az ő jólétükről a gazdinak kell gondoskodnia, ismerni a szükségleteket.) Két féltestvére született tizenhat éves kora után, és rengeteget vigyázott rájuk, mindent elsajátított, amit kell. Pelenkázásban és fürdetésben verhetetlen volt, tőle tanultam én is meg, amikor szülőkké váltunk.
Pedagógiai meglátásom az, hogy nem mindenkinek kéne feltétlen gyermeket vállani, mert életvégéig tartó felelőséget súlya, nem biztos, hogy csak a jót hozz elő az emberből. Van aki szorong, nem érett meg a feladatra, és a saját boldogtalanságát egy ártatlan és teljesen kiszolgáltatott lelken keresztül igyekszik megoldani. Nem sikerül. Sajnos sok traumatizált emberrel találkoztam, akik olyan családba érkeztek, ahol nem volt építő talaj, biztonság, szeretet és elfogadás. Maguk is kompenzáltak, mert a szeretet nélkül való gyermekkorból felnőve, a sebek sosem gyógyultak be. Beszélgettem egy barátommal, és mondtam neki, azt szeretném, ha a fiam, határozott, céltudatos, boldog és sikeres ember lenne felnőttként, aki megállja majd a helyét a világban, ha már én nem leszek. Erre szomorúan annyit válaszolt az ő negyven évével, -Én is olyan szeretnék lenni!- Sajnos nagyon összetört lelkű és boldogtalan élete volt, a szülei érettlensége miatt is, és nem tudott kialakulni benne, egy egészséges önbizalom, határozottság. (Remélem sikerül megtalálnia az utat, és értékként gondolni magára. <3)
A gyermek nem pótcselekvés, hogy a ki nem élt álmainkat rajta keresztül élhessük meg ( na jó amikor távírányítós autót vesznek az apukák a fiúknak, akkor bizony maguknak is veszik 😀 ) De nem erre gondolok most, hanem arra, hogy a gyermeket agyonkényeztetik, óvják mindentől és semmi esélyt nem adnak neki arra, hogy kifejlessze a türelmet, empátiát és toleranciát magában, mert mindent azonnal megkap/megoldanak helyette, hogy ne sérüljön. A régi munkahelyemről haza fele jövet a buszon láttam egy ilyen anyukát (először nagymamának gondoltam) aki számomra a non-plus ultra ebben a szegmensben. Kislánya és Kisfia, senkivel és semmivel nem törődve viselkedtek a buszon, majd a járdán, mintha minden és mindenki csak az ő kedvüket kéne, hogy lessék. Aránylag szelíd csaj vagyok, de szívesen megráztam volna anyuka vállát, hogy most lehet, hogy megóvja a gyerekeit a frusztrációtól, de későbbiekben, az ilyen hisztérikus, agresszív, mohó és vad gyerekeknek nem lesznek barátaik, és rengeteg kudarccal fognak találkozni, ahelyett, ha most kellő időben gyakorolná azt a szót, hogy NEM. A két kisgyermek rettentően túlsúlyos, de mindig kaja volt az egyik kezükbe amikor találkoztam velük.
Na ez az amit sosem tudok megérteni: – Szülök miért etetik a boltban , bevásárlás közben a gyerekeiket??? Mert nem az éhhalál elől menekülve térünk be a boltba, éhesen különösen sok hülyeséget is vesz meg az ember, mint jóllakottan. Mindaddig amíg nincs kifizetve az árú, addig nem az enyém. Önuralmat és normális higiéniát megkéne tudni tanitani a gyereknek. Kifizeti, haza megy, otthon kezet most és nyugodt körülmények közt eszik (a konyhában). Nem azért mert nem vagyok mai csirke, de a boltba ha kibontottam volna egy csokit, anyám szégyene lettem volna .
Másik film ami nagyon betalált nálam, azon a film fesztiváli napon pedig a
A mai túlpörgött harmincas helyét kereső korosztály filmje ez. Keserű-savanyú és néhol édes zamatokkal. Morbid, mert a hullaszállítót várni nem épp egy péntek esti buli, még akkor se ha a titkon irigyelt és sikeres gyermekes bombanő, aki a középiskolai barátnő átjön, hogy a szerencsétlen, munkanélküli kissé duci csajt felvidítsa. Még a zár is elromlik és minden ami valami volt, más arcát mutatja. Lebegés, reménykedés és talán elindulás egy új ösvényen?
Netflixen elérhető.
(Ez a két film hatalmas élmény volt, különösként egy személyes szösszenet miatt is. Az a régi pasi az életemből, aki három évig nagyon fontos volt nekem, és akivel már hat éve nem találkoztam, mind a kettő filmben statisztaként szerepelt, jó volt látni ).
A harmadik filmet másnap néztük meg, ami a SzeretFilm filmstúdió alkotása, ismét helyi közösségi hozta létre.
A film egy mese – színdarabból készült. Olyan mese, amely minden korosztály számára kedves, izgalmas és értelmezhető. A szeretet vágyáról, szabadságról, látható hangokról és láthatatlan erőkről mesél. A bor segítsége, és az önbizalomhiány bénító villámjai is az útról szólnak. Gyönyörű tájakon, mesebeli szép zenékkel, táncokkal és dalokkal. Legyőzni a kishitűséget és hinni abban, hogy az álmok igenis valóra válhatnak, ez adhat erőt.
Mindenkinek sok tartalmas és boldog élményeket kívánok minden napra! Jó meséket, amik tovább lendítenek az akadályokon!