Mi lehet olyan fontos, hogy listát írjunk róla? Ami kell és ami már nincs meg.

Brooke Davis:

az elveszett és meglett dolgok könyve

Tavaly egy könyvajánlóban megakadt a szemem egy ausztrál írónő könyvén, amely annyira meghökkentően mesél egy olyan érzésről amit a legtöbb ember villámgyorsan a szőnyeg alá söpör és inkább fütyörészve rááll , csak senki észre ne vegye hogy fáj az elvesztés. Arányaiban jóval többet nevettem, mint sírtam az olvasás alatt, de az tény hogy lerakni nem tudtam a könyvet. Szórakoztatóan ironikus és groteszk, mindenki magára ismerhet szeletekben mindannyian egyformák vagyunk. De mégis másként kezdünk megszokni és ragaszkodni  dolgokhoz,és ugyan így másként éljük meg az elvesztést. Ahogy ebben a könyvben egy hét éves kislány elveszíti az édesapját, a nyolcvankét éves asszony a férjét, és a nyolcvanhét éves gépíró úr a felségét. Mindannyian védekeznek a fájdalom ellen, ki elvonulással és saját rendszer kialakulásának biztonságában haragban a világgal, ki egy merész mozdulattal megszökik az idős otthon biztonságából, míg a kislány keresi anyukáját aki az áruházban felejtette őt az Irdatlan bugyik rengetegében. Egy nap a sorsuk össze kapcsolódik és igazán mókás kalandokba keverednek. Kaland, izgalom és rengeteg új élmény.

Volt két rész amit szerettem volna idézni, de valahogy úgy elkevertem a könyvet a lakásban, hogy amint meglesz ide rakom.

Nagyon jó szórakozást kívánok, és talán gyógyszer a fájdalomra, megértésre és mind arra amire épp szükségünk van. (Nem írom, hogy boldog halloowent, mert számomra a halál nem mókás ünnep, hanem egy ócska csaló és tolvaj, aki elhiteti velünk, hogy ami jó úgy is marad, és a legváratlanabb pillanatban ellopja tőlünk.)

Békét és szeretetteli emlékezést!