Egy ismerősöm meglátogatott, belépett és meglátva a macskám, csak ennyit mondott: ő egy tigris.
Tigriske igen kihúzná magát ha értené azt a helyzetet ami elgondolkodtatott ezen az egyszerű szituáción keresztül. A macskák valószínűleg nem rendelkeznek kisebbségi komplexusokkal és nem marcangolják magukat amiért nem úgy néznek ki mint a dzsungel királyai. Valószínű élvezi a sorsot amit kapott, jó ízűeket „zamatozik”, napközben többször rátör a „rodeo-drive” amikor keresztül kasul, kifarolva, nyervogva száguld a lakás két legtávolabbi eső pontján. Eszébe se jut azon agyalni, miért nem csíkosabb a bundája, miért nem zöldebb a szeme, és mennyire mély a dorombolása, vagy a szomszéd macskának bezzeg sokkal jobb mint neki mert ő nem olyan szép. Csak mi emberek próbálunk másokhoz mérni magunk és a belső feszültségeinket, kételyeinket önostorozással kompenzáljuk. Félelme szerintem nincs, hogy kevésbé fogom szeretni ha szétszakítja a függönyöm, vagy éppen a kádkilépőmre végzi a dolgát. Ő csak élvezi, hogy az ami és nem akar elefánt lenni se sas. Annyi szép és vonzó ember kétségeit hallgattam, hogy miért nem érzi magát elégnek és jónak, különféle praktikákkal tornáztatja fel naponta az önbizalmát. Pedig csak el kéne fogadnia magát, és nem azokra a sutyorgásokra figyelni akik épp gyengíteni szándékozzák.
Este arról beszélgettem egy haverommal, ha épp és egészséges lehetnék (nem pedig gnóm törpe ahogy az exem megfogalmazta) mennyivel lenne másabb az életem, kevesebb energiával több pénzt keresnék magasabb pozícióban, és több pasit vinnék el gyönyörországba kirándulni. De akármennyire hihetetlen elégedett vagyok avval aki lehetek és bár hiába ez a bőr – börtön, használom az adottságaim és próbálok boldogságra törekedve másokkal együtt sok élményt és emléket össze gyűjtögetni arra a korra amikor már az unokáim fognak futkározni mellettem.
Mindenkinek kívánok önbizalom erősítő társakat, élmény-teli szép napokat!
A nyaram csúcs tömény eseményeiről majd mesélek.
Macspusz!
Zeneileg egy újonnan megismert kedvencet mutatok Nektek.