Írtam egy ismerősömnek, negyven év felett bármi megtörténhet az emberrel, így történt, hogy nyáron belecsöppentem egy filmforgatásba.

Veszprémben van egy egyesület, amely igyekezett egy ernyő alá toborozni az itt élő művészeket, muzsikus, festő, író, színész… amelynek tagja lettem, mint grafomán egykoron újságíró létben élő. Az egyesület egyik alapító tagja szintén Mónika, körlevélben értesítette a tagságot, hogy készülni fog egy film amihez szereplőket, statisztákat keresnek megadott karakterek mentén. A film különlegessége, hogy nem film mogulok öntötték bele zsákszám a pénzt, hanem helyi emberek adakozása, segítsége és munkája révén- közösségi finanszírozással- lett létre hozva az egész nagy folyamat.

A felhívásnak eleget téve jelentkeztem és a biztos elutasítás jegyében tettem a dolgaim.  Két hónapra rá hívott Mónika, hogy engem választottak a szerepre, szövegem is lesz és több jelenetben leszek. A forgatókönyvet átküldi készüljek!  Annyira ledöbbentem a lehetőség hallatán, szóhoz sem jutottam, de örültem is és félelem is bujkált bennem. Többek közt én vagyok az aki mélységesen utálom a rólam készült képeket,  a mozgóképeket meg kifejezetten gyűlölöm, jól indult ez is. Alapelvem egyike az, hogy a legnagyobb siker saját félelmeink legyőzése, és ez átívelt az életemen, (egy pánikbetegséget is sikerült kiiktatnom hosszú és lassú lépésekkel) így neki vágtam.

Most már tudom ha nézek egy filmet, hogy amíg mi egy percben látunk jelenetet az minimum egy óra munka, és az útómunkáról most nem is esik szó. Aznap délelőtt két helyszínen zajlott a forgatás, az első egy parasztháznál. 11 után  átmentünk egy temetőbe ahol az én jelenetem felvétele volt betervezve. Fél délelőtt ment rá kb. 3 percre, és amíg az elhangzik, hogy : – FOROG! Addig minimum egyórás beállás kell, hogy egyáltalán elindulhasson a kamera, a hang felvétel, a világosítás, és a színészek is tudják a szövegüket, szerepüket.   Mivel én nem vagyok színész iszonyatos zavarban voltam a rengeteg ember láttán, akik mind azért voltak ott feszült figyelemmel, hogy elkészüljön az a pár perces jelenet.  Zavarba ejtő és megtisztelő a figyelem középpontjába lenni.

 A szerepem szerint egy Látót alakítottam, akit egy bölcsőben ringat egy kigyúrt izomkolosszus.  A bölcsőt a súlyzójára kötött kötéllel hintáztatja egy RAVATALOZÓBAN 😀 Ennél szürreálisabb képet nehezen lehetne kitalálni. A képet súlyosbítja egy csinos grimaszokat gyakorló angyali nőszemély jelenléte. A szövegem persze elfelejtettem a zavar miatt, így a bölcső végébe raktam és onnan puskáztam.  A felvétel nagyon profin lement, sokszor vettük újra a párbeszédet a filmbéli tanácstalan és meggyötört lelkű emberrel, akinek a cigaretta, gomba és káromkodás jutott az életben örömforrásként. Lengyel Ferenc vérprofi színész a Katona József színházban játszik, mellette rendez és filmet is írt. Bátorított és inspirált, kiváló művész és ember is egyben.

A forgatás beállásai alatt beszélgettem a technikusokkal, szereplőkkel és a rendező is igen barátságosan válaszolt a kételyeimmel kapcsolatban.  Miután végeztünk haza jöttem és csontig eláztam, mert olyan felhőszakadás zúdult hogy a nadrágomból és a hajamból is csavartam a vizet. Magammal nagyon nem voltam elégedett, ezért agyaltam azon mit és hogyan kellett volna másként. Két hét múlva hívott Mónika, hogy a jelenetem egy új helyszínen kell újra forgatni, mert a ravatal fehér háttere nagyon nem passzolt a jelenet atmoszférájához. Helyette egy patakpartján vesszük újra. Életem egyik legnagyobb megkönnyebbülése volt ez, hogy esélyt kaphattam arra, hogy most aztán tényleg sokkal jobb legyek mint elsőre. Volt egy hetem a forgatásig és addig mint mantrát mondtam a szövegem, hogy véletlenül se keljen puskáznom, folyni tudjon és csak az számít hiteles legyen a szöveg és a kép. Új jelmezt kaptam, és ahogy egy barátnőmmel azóta már szállóigévé vált: KOCZKÁS GUMICSIZMÁM feldobta a megjelenésem 🙂 Másodjára már Feri nem jött el, hisz az ő szövege háttere megfelelt. Az új forgatás végére Tamás azt mondta, :- Szuper voltál Móni!  És az operatőr is megdicsért, magammal is elégedett voltam, igazán azt adtam amit kellett és amire készültem nagyon.

Aztán még két napon volt forgatás amiben részt vettem, városi jelen időben játszódó jelenet, egy hajléktalan szálló nappali melegedőjében és a Veszprémben Pokoli toronyként elhíresült régi munkás szálló épületében 3 jelenet. Beszélgettem a helyi színház tagjaival is, jelentősen lerombolva a bennem felépült sztereotípiákat velük kapcsolatban, pozitív értelemben. Az egész családias légkörben tényleg szeretetben a Szeretföldről. Kemény és szerteágazó munka a filmkészítés, de az eredményébe elmerülve kaphatunk örömet, erőt és bátorítást, hogy szeretettel tényleg minden könnyebben megy! <3

A filmmel kapcsolatban lesz egy aukció Veszprémben a Hangvillában, november 28-án 17- órától. Képzőművészek ajánlották fel műveiket, a film javára, akit érdekel tiszteljen meg jelenlétével, én ott leszek az biztos 😉

https://www.facebook.com/events/1683631271882158/

Majd még mesélek, így hirtelen ennyi jutott eszembe, kérdezzetek bátran!