Már megint nem arról írok ami tervbe volt véve, de az élet spontán szép… néha kell hagyni, hogy csak sodorjanak az áradatok. Filmélmények következnek!
Újabb élmény várt moziba járós barátaimmal a Fotonban. Egy lassú drámát néztünk meg, ami az időben visszatekintést enged egy szenvedélyes kapcsolat megszületésére és a láng lassú kihunyásának bemutatására. Második esélyként két gyermekkel belevágni egy új házasságba, erőt próbáló feladat. A főszereplő nő útját kísérhetjük végig a felismerésig, ahogy generációkon át ismétlődő rögzült viselkedés miatt, képtelen feloldódni a szeretet átélésében.
Sokak számára az önelfogadás a legnagyobb akadály annak megélésére, hogy belekortyoljanak a boldogág vízébe. Magunkat másokhoz hasonlítjuk, a vissza tükröződő képek alapján elkönyvelve azt, hogy értéktelenebbek vagyunk mint más. Ez által a szeretetre nem méltó, így jobb ha bele se gondol abba, hogy elfogadva egyedi kincsként fogja tenyerébe valaki, és szereti.
A szeretet elfogadása az ami a szárazságban és megöntözi a kiszikkadt lelket.
Ajánlom mindenkinek, és a felismerések megtalálásához elég erőt kívánok!
(Mint Skandináviába készülő, más szempontból is találtam rá erre a filmre. A dán és svéd nyelv érdekes egyvelege a norvég nyelv , füleltem, mely szavak csengenek ismerősen.)
Következő film-állomás ismét egy női sors belső utazását mutatja be, beszéljünk róla…
Ki az aki igaziból erős, hasít a célja felé, nem néz hátra, könyörtelen és végig viszi az akaratát? Az igazgatónő, aki sikeres a munkájában, büszke családanya, és irigylésre méltó ultra szexy milf? Gazdag, gyönyörű otthona, gyermekei és egy sikeres színházi rendező férje mellett mégis esendő? A jól felépített dacos páncél mögött, irányításra vágyó törékeny érzéki nő?
(Rossz elképzelés és berögzülés az a már elcsépelt sablon, hogy milyen férfias és vonzó az az ötvenen túli férfi aki nálánál 20-30 évvel fiatalabb partnerrel élvezi az életet, de ha egy negyven pluszos nő szintén egy jóval fiatalabb pasival van együtt, az micsoda erkölcstelen és undorító… pedig nagyon nem az 😉 Az életkor igaziból csak egy olyan szám, ami a tapasztaltok szempontjából érdekes. Kitől is lehet tanulni, és mi az ami valóban érték és fontos.)
A dominancia egy olyan erő, ami azt sugalhatja, a Dom képes arra, hogy akár meg is védjen (egy megvadult kutyától az utcán)
Az alávetettséget, szolgálói természetet hírből sem ismerő vezető egy véletlen találkozás után, sóvárgó, szolgáló lesz, aki parancsra még a tejet is kiissza a pohárból az utolsó cseppig a whisky helyett a baráti társaságban iszogatva egy bárban. Mikor jön el az a pillanat, amikor egy nő a folyamatos kontroll, vezetés után, átadná az irányítást egy nálánál jóval fiatalabb és dominánsabb fiatalembernek, kockára téve, mindent amit elért az életben? Az erős, mindig egy nálánál erősebnek tud behódolni . Az erő nem egy megfogtathatatlan misztikum, hanem az irányítás és uralkodás megtestesülése. Ez nem az a túl idealizált Szürke ötven árnyalata, felnőtt játszó szoba rejteke, hanem egy egyéniségből fakadó képesség. Létezik ilyesfajta őrület és elemésztő vágy?
Létezik.
Kiforgat, széttép és felperzsel. A falig elmegy, amikor már a racionalitás nem számít. Semmi nem számít, csak a vágy.
Ajánlom a filmet, nekem összességében tetszett.
A férj szerepében az eredeti latin szerető szimbóluma Antonio Banderas játszotta, most is hatvan év felett is erotikus kisugárzása megmaradt, de mégis a végig öregemberes motoygása sokat rontott az összhatáson számomra.
Minden kapcsolatban fontos, a tiszta és egyenes kommunikáció. Kimondani azt, amire vágyik az ember, és meghúzni a határvonalakat. De ehhez bátorság kell, vakmerőség, és kockázatvállalás. Mert nem biztos, hogy egy szinten vannak az igények. Ha van szeretet, tisztelet és elfogadás, minden áthidalható.
Merjetek élni!