Amikor felébredt, körbenézve ezt a szobát látta.

Innen a tetőtérből elég jó a kilátás, bár a dolgozószoba amit megkapott nem túl tágas, mégis praktikusan minden, amúgy kezére áll.

Ez az élettere, ami otthona és jól érzi magát a magányában, elvégzi a rábízott munkát és nem vágyódik innen el. Mindene itt van ebben a helyiségben, ahol a dolgozóasztalán rend van, a kintről beszűrődő zajok és hangok nem rendítik meg mélységes nyugalmát és elégedettségét. A fal mellett egyszemélyes ágya, a dohányzóasztalon az óra monoton ketyegéssel és a az amorf faszobor, ami az ablak mellett állt, mint egy zsiráfba oltott puputeve szerű  lény.

Amióta itt dolgozik, az első három éve a rendszerezés előkészítésével telt. A legmodernebb technikák a segítségére voltak, kialakítani a hierarchikus és teljesen logikus elrendezését a raktárnak. Szűknek tűnt a helyiség elsőre, pedig a végét nem is látta még.  A sorok ábécérendben , felcímkézve, tágas tároló rekeszekkel várják az új anyagokat. Nem értette a működést, de mindegyik sor elején egy lebegő  gördeszka várta, hogy  rá álljon, csak kimondva a SZÓT, amit a dosszié elejére írt,  máris ahhoz a polcrendszerhez suhant. Így sokkal könnyebben bejárható volt a nap végeztével a terület. 

De érték meglepetések rendszeresen, valószínű a tér OKOS jellegéből adódóan, az elhelyezett iratok néha más struktúrában bukkantak fel, ami a folyamatos változás eredménye. Bele se mert gondolni, mi lenne, ha véletlenül rossz rekeszbe tenné az iratokat, bár a rendszer saját magát korrigálni képes, és valószínű felülírja az ő döntését.

Mások is hozzáférhettek a raktárhoz, mert ritkán, de ki kellett egészíteni egy aktát és látott benne nemcsak iratokat, hanem fiolákat, amikre ákombákom betűkkel volt firkálva. Szigorúan tilos volt bármit is kivenni, de egyszer nem bírta legyőzni a kíváncsiságát és  óvatos mozdulatokkal kivette és jól megnézte. az egyiken  

HALMAZÁLLAPOT: LÉGNEMŰ,  ILLÉKONY!!! 

A másikon ZAM.- volt írva. 

Mi lehet az a ZAM? Valami lé lötyögött benne, kellemes színű, izgalmas kinézetű valami, amire ha ránézett, megkívánta. Sok idő múlva összeállt neki, hogy az csakis valami ZAMAT- lehet, ízesszencia, vagy valami olyasmi. Egy édes habcsók, jól bepácolt fűszeres sült, vagy sült gesztenye illata és aromája.

Más munkatársakkal nem találkozott sosem személyesen, szigorú és monoton műszakváltások  idejének hosszúságai az évek alatt változtak. Eleinte rövid műszakok váltották egymást, szinte elszédült a gyors munka befejezéstől, majdnem  kiesett kezéből a toll és ceruza, Amit majd a klaviatúra váltott fel idővel, majd táblagép érintőképernyővel és tollal. A leggyorsabb technika ami az adatok pontos rögzítéséhez alkalmasak.

Az épület mérnöki pontossággal, praktikusan volt felosztva, bár ő csak a raktárban és a saját  munkaállomása és otthona között mozoghatott szabadon, illetve rendelkezett belépőkártyával. A zajokból ítélve sokan voltak még rajta kívül, de senki nem zavarta a másik ténykedését. 

Néha halott beszűrődő neszeket, mert szembesült már avval, hogy a kartonokba helyezett iratokat valaki módszeresen átszínezi és más sorrendbe rakja a helyükre. 

Csak néha azok a megmagyarázhatatlan üzemzavarok akasztották meg a rutint. Halk morajlásból induló , majd fokozatos áramkimaradások és a vibrálásos remegések az épületben, a teljes vaksötétig fokozódó vészleállásíg tartó érthetetlen folyamatokat nem tudta uralni és ez egyre nagyobb szorongással töltötte el. Valami kikapcsolta az egész rendszert, és ő nem tudta továbbiakban végezni a munkáját. 

Megint ugyanaz ismétlődött meg, ájultan zuhant a padlóra és a műszakja hirtelen véget ért.

 Péter feje szilánkosra szét szakadva lüktetett. A halántékát , mintha kettő párhuzamos, göcsörtös madzaggal belülről össze akarnák rántani, mint egy kukás-zsákot. Feszítette , tépte a húsát .  A szája száraz volt, mintha homokot lapátoltak volna bele az éjszaka. Vízre vágyott, de megmozdulni, hogy elérje a poharat az éjjeliszekrényen, eszeveszett kihívásnak tűnt.

Csak nyöszörgött a fejfájástól. Az émelygés gonosz zamata indult volna a gyomrából felderítő útra a világosság felé. De még hányni se volt ereje és gyomortartalma már rég kiürült az elmúlt órákban. Ha felemelte volna a fejét és körbe nézett volna az ágy előtti ismeretlen tócsa láttán,  rekonstruálhatta volna, már miért nem jön erre a róka. Az izmai különösen nem fogadták a parancsot, pedig a túlélés volt a cél és az áhított főnyeremény egy forró kávé, főleg ha az építőmunkások abbahagyják az agyában az ütvefúrást. De az csak tördelt ritmusban zakatolt tovább…

Az Írnok a földről feltápászkodva látta meg elsőre az üres lapokat a padlón szétszórva. A fehér papírok a  semmiről szóltak.  Sírva fakadt. Ismét képtelen ellátni a feladatát, csak a fehér szónélküliség maradt… Hol a múlt?  Elveszett!!! Senki nem tudja mi történt, merre volt a haza út, és mik azok a kék foltok a combon és az arcon. Senki nem tudja.