Az ember első három élet éve alapozza meg az utat amit be fog járni.

Az emberi életút alapkövei az első három életév alatt lerakódnak, vasalatokkal, sok betonnal. A tartóoszlopok különböző tarka fedőrétegekkel  bevonva, lehetőség szerint cicomázva az életházat, ami mi magunk vagyunk. Szerencsésebb esetben minden a helyére kerül, és az építkezés sima alapokra folytatódhat, a tapasztalások, tanulások, utánzások, érzékelések és sok hozzájövő impulzus által.

Sajnos, sokaknak nincs megadva  a feltétlen bizalom, szeretet, elfogadás ami  szükséges az egészséges lelki és testi fejlődéshez.  Szerencsés vagyok, amiért olyan szüleim voltak, akik a testi hiányosságaim ellenére is egészséges lelkű emberré formáltak.  Támogató és inspiráló környezetben kezdtem megismerni a világot, még ha háromszor is kellett megtanulnom járni, mindig kíváncsi és barátságos maradtam, nyitott a jóra.

(Családi legendárium: mindig nagyon szerettem amikor  vendégek érkeztek hozzánk. Anyukám nagyon közkedvelt volt ,mindig jött valaki kedves vendég. Nálunk értő figyelmes meghallgatás, barátságos és vendégszerető légkörben jól érezték magukat, a kollégái, ismerősök.. Egyszer kolléganői jöttek, akkor épp bevolt gipszelve a bal lábam, mankó helyett apám egyik teniszütőjét használtam segítségként.  Hat év körül lehettem akkor tájt. Feltettem a kérdést: 

– Kérnek a nénik kávét?

– Köszönjük nem Mónika!

Kimentem a szobából, kis gondolkodás után visszatérve, megkérdeztem, hozhatok e inni valót?

– Köszönjük nem kérünk!- volt a válasz.  Ismét kimentem és nagyon gondolkodtam, hogy vajon minek örülnének. 

– Ha sütök rántottát, akkor tetszenek kérni?

Nagy nevetésbe törtek ki, hogy milyen kis házias vagyok, és próbálok mindenképpen a kedvükbe járni.) Ahol nincs félelem, és biztonságos, és szeretet teli a növekedés, ott az adás a lényeg, nem a visszahúzódás és elbújás. Fiamnak is volt sok operációja, mégsem élte meg a hospitalizáció traumáját, aminek a saját életemben levét a mai napig iszom. Mindvégig mellette voltam, a biztonsága és megszokásai  folyamatosan kisérték, nem kellett félnie. Amikor haza értünk a kórházból, körbe nézett , leellenőrizte a kedvenc játékainak meglétét és mély álomba szenderült saját ágyikójában. Neki a kórház csak egy utazás volt, míg bennem, harminc éve mély sebeket ejtett, a magányosság és elhagyottság érzete. Én a mai napig harcolok ellene.

Vannak sokan akik szeretet nélkül, bizonytalanságban és kiszolgáltatottságban nőnek fel. A túlélés a cél, nem pedig az örömszerzés.  A biztos háttér hiánya kisiklott életeket eredményez. Mindannyian hordozunk sebeket, csak nem mindegy hogyan orvosoljuk, és van e akarat a segítség kérésére.

Munkahelyem jóvoltából részt vehettem Szegeden május hónap végén egy konferencián, amely a gyermekbántalmazás témáját járta körül. Jó alaposan. A két nap végére, már annyira elérzékenyültem, hogy az utolsó előadást szinte végig bőgtem.

Szerencsés mind az, akinek nem kellett félnie azoktól akiktől az igazi védelmet várhatta. Mert a fenyegetés nem mindig kívülről támad. A félelem, elhanyagoltság, nélkülözés és fizikai bántalmazás nyoma lehet, hogy a testen láthatatlanná válik egy idő után, de a lelkünk lenyomatai nem hagyják elveszni és kisértenek az életben.

(Egyébként ebben is igen szerencsés vagyok, hogy igazán kiváló kollégáim vannak, akiket nagyon szeretek. Erőn felül oda teszik magukat, mindenkor. Jó lelkek, akik mindent megtesznek azért, hogy a ránk bízott lelkeknek igazán boldog élete legyen . Ritka jó konstelláció ennyi ember között.)

Két nap alatt nagyon sokszínű előadást hallgathattunk, és többször utalás volt egy pszichiáter aki a  dr. Máté Gábor magyar származású Kanadában élő pszichiáter munkáságára, mint a trauma- tudatos megközelítés, és gyógymód. Bevallom előtte nem ismertem a munkásságát, pedig négy éven át nagyon sok pszichológiát tanultam a főiskolán. Az ő saját tapasztalata és kutatásai  azt bizonyítottak, hogy a legtöbb betegség mind lelki eredetű, és a az emberi élet első három évében tapasztalt traumák eredménye. Cikkek  , könyvek és teltházas előadásai bizonyítják az igazát és azt, hogy elmélete egybevág a valósággal.

Bármilyen mélységből indulhat egy emberi sors, fordulhat az útirány, ha kellő időben segítséget kap.

Sokak számára az érintés veszélyt jelez, pedig az jót és intimitást jelentene.

Sokak számára a kiszámítható holnap csupán remény, mert a szülők jelenléte csak időszakos, és a káoszt hozta magával.

Sokak számára ismeretlen az ősbizalom, ami azt jelenti, sosem hazudnék neked, mivel szeretlek és nem akarlak becsapni.

Sokak számára, a közelség veszélyt jelez, mert mindig ha közel kerültek hozzá , csak bántást és fájdalmat adtak. Nem tudnak bízni és elfogadni azt, ha a tét nélkül kapnak szeretet.

A szeretet az egyetlen  gyógyszer, az értő figyelem, és az, hogy minden embert igazi drágakőként kezelve esélyt kapjon arra, hogy a benne rejlő kincseket megtudja mutatni. Ha jól van szervezve a védőháló, akkor generációk kaphatnak esélyt arra, hogy emberhez méltó, boldog életet éljenek.

Ajánlom ezt a videót,  – a Trauma Bölcsessége- nem lesz egyszerű, de tanulságos mindenki számára.

Szeretném mutatni Nektek ezt a videót: https://videa.hu/videok/tudomany-technika/a-trauma-bolcsessege-magyar-felirat-stressz-BsOeJFHZmXGNY0Uj