Csillagselyem szövetből font lélek

 

Csillagselyem szövetből font Lélek

Ragyog, mert erre született

Beborítja a közelségéget fényével

bíborba, aranyba a tért.

Nincs tudatában, mennyit is ér.

Felbecsülhetetlen

Hozzá térnek akik megfáradtak,

megnyugvás pillanatra szomjazók

kacaja gyöngyeiből csokrot fonnak

van miért, a holnapért, indulhatnak…

 

Minden erőnek ára van,

fájdalom szüli a sötéből a fényt,

az árnyékok néha rajtunk táncolnak

dohos hideg szobák szegletében

magányban ázva , érintésre vágyva.

 

A hegek a lélekbe gravírozva

szerteszét hevernek,

ölelés gyógyszere nincs sehol

szeretet pirula elgurult, reszketett a teste.

Nem hiszi el, hogy mennyire ragyog.

 

Megérdemelne ezerszeres bársony ölelést

kárpótlást minden elvesztegetett várakozásért.

A szilánkos képek majd talán össze érnek.

Az út nem lesz rossz katapult.

 

És akkor ismét félrebicsaklott a szó,

befelé fordult és eltévedt a sötétben

magára hagyatott  jégcsendjében.

 

Egy lélegzetvételnyi időben,

csak annyit még kimondanék

smaragd ragyogásod köszönöm!

 

Beburkolom magam

itt maradó fénysugaraiban,

szeretni jó volt!

 

Elveszíthetetlenül  Neked a  Ragyogásodért