Hirtelen induló inspirációk és gondolatok löknek arrébb a hétköznapokban.

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre

Több irányból találkoztam egy filmajánlóval az elmúlt hetekben, és nagyon kíváncsivá váltam, gondoltam ahogy lesz lehetőségem megnézem a filmet. Jelenlegi gondolat-gombolyagjaimba belecsimpaszkodott a témája, mi is az a szerelem, a vágy és mettől mondhatjuk kapcsolatnak a megmagyarázhatatlan vonzódásból táplált kísérletet, hogy részese lehessünk valaki életében.  Vágyni valakire, akiről nem tudunk még semmit, csak az a zsigeri energia hajt, még többet ismerni- tudni és érinteni szeretnénk.  Mert Nélküle sokkal üresebb és ridegebb színét vesztett a világ. Ez a kémia és a hozzá társuló képek amiket mi festünk a képzeletünk mozivásznára. A fantázia és a vágy által fűtött elképzelés, milyennek gondoljuk és képzeljük el, eltúlozva és hősi jelmezt is adhatunk a rejtély tárgyára. Ráépül már a megélt sok tapasztalás, hasonlíthatjuk máshoz, és ahogy mennek az évek az arcok stafétabotjai talán a saját fejlődésünket is jelenthetik. Mindenki által gyarapszik az ember, örömmel, élménnyel  vagy fájdalommal és belső csatákkal. Elég e az amit tudok adni, vagy ez is csak egy álmodozás maradhat?

 

A film egy negyvenes nő útját meséli el azokon a homályos és sötét zónákon át, ahogy ő megélte a várakozást. Átszelve az óceánt, maga mögött hagyva egy sikeres karriert, egzisztenciát, visszatér Magyarországra a kinti életéhez képest egy tragikomikusan  papírmakett kinézetű szürkeségbe, hogy találkozzon avval az emberrel aki lekapcsolta a realitást és a reflektor egy saját filmre vetül, ami az ő fejében zajlik. Az összefolyt képek és az igazi húsvér találkozások végén kibogozásra kerül a sors fura ujja általi történet.

A képi világa lenyűgöz, ahogy a zene és színészi játékok is,  nem habkönnyedség,  de a gondolatokban maradandó film. Mindenkinek ajánlani tudom. 

 

Egy hétköznapi estA moziból hazatérve, fiammal beszélgetve és kielemezve aznapi középfokú angol nyelvvizsgájának első szakasztát vacsoráztunk együtt.

Később bekapcsoltam a számítógépem és átnéztem a napi történeseket libasorban. Kettő facebook fiókom van, és nem azért mert skizofrén lennék, hanem az elsőt még régen jelentette egy velem nem szimpatizáló ember, így azt csak személyi-igazolványommal kaptam vissza egy idő elteltével. Addig leánykori nevemmel regisztráltam egy másikat, ahol elértek a barátaim. Így megmaradt mind a kettő, de most már csak az újat használom.  De hetente azért benézek a régire is, mert ott jóval több  az ismeretségem és régen megosztott tartalmam van. A születésnapoksokat szoktam köszönteni, és így jutatottam ahhoz a hírhez ami teljesen elszomorított és nem tudom hova tenni azóta se.

Több, mint húsz éve az utáimba került egy férfi , Gyuri, akivel személyesen csak egyszer találkoztam. Magas, nagydarab, sportos,  és humoros szuper okos , pedagógus is volt. Később vezető  lett több cégben , folyamatosan képezte magát. Egymás életéről tudtunk,  és amolyan virtuális barátság lett közöttünk, ami meg is maradt hosszú éveken át. Magázódva beszélgettünk írásban és telefonon is, tiszteletteljesen , és mégis nagyon sokat viccelődtünk ilyen nem megszokott hangnemben is. Politikailag sem álltunk egy oldalon, de ez sem volt akadály ebben a barátságban.

Mesélt egy kudarccal és sok fájdalommal járó házasságról,  a csodálatos lányáról, a küzdelmeiről és a boldogság kereséseiről. Egymást novellák írásával szórakoztattuk.  Egy időben értünk ismét partot és írta, megtalálta élete szerelmét, aki okos, gyönyörű és teljesen elvarázsolta a szívét. És a hölgy Veszprémi kötődésű is, így gyakran jártak le a környékbe. Született két klassz fiúk és az élete igazán kerek lett, szívből örültem a sok jó hírnek és ő is figyelemmel kísérte a sorsom. A férjem haláláról is tudomást szerzett és igazságtalan csapásként tartotta.  

Tegnap volt a születésnapja. Bár néha rutinból írok köszöntéseket, meg szoktam nézni, hogy azok akikkel nem vagyok napi szinten kapcsolatban, hogyan is vannak. Akkor láttam, hogy a leánya aki már felnőtt komoly jogtudós nő lett, kérte, hogy Édesapja oldalára ne küldjenek köszöntéseket a továbbiakban, márciusban eltávozott hosszan tartó súlyos betegségben.  A szívembe egy hideg és éles fájdalom mart, miért????? Kívánom , hogy a hátra marad család kapjon vigasztalást és Gyuri akárhol is van, legyen neki könnyű az útja .

(Mindig mondom és már unalomig, de nincs a holnapra garancialevél , ma szeressetek.)