Akik ismernek tudják grafomániás vagyok. Mindig van nálam toll és valami füzetféle, vagy vészhelyzet esetén a telefonom jegyzettömbje. Mert ha ki kúszik egy gondolat, el kell csípnem.

Az elmúlt hónapjaim- éveim  az őskáoszból, lenyugvásból, kíváncsiságból,  újra építkezésből és egy megmagyarázhatatlan optimizmusból rakodtak össze, hogy kell lennie valami jónak is ami egybe tarthat. Így félálomból felriadva, útközben, jövet menet , sok impulzus által körbe táncolva születtek sorok, gondolatok szerteszét a táskámban uralkodó anarchiában, jegyzeteken, szigorúan titkos naplóm elmosódott lapjain. Most ezeket össze tereltem és közre adom. Ha tud jót adni Neked, legyen hasznodra és örömödre 🙂 A szereplők (nem csak) a képzelet szülőttei.

Szeretem akivé lettem, és mindez sok építőkocka által, akik jelen vagytok.  <3

2020. február 3.

Az egyik dobosra

a másik  dacosra

harmadik meg örült pillangóra

húzza szét magát.

 

Az egyik ritmust ver

a másik táncolni akar

a harmadik meg simulásra

vágyva várja a hajnalt.

*

Gyémánt

Azt hiszi magáról, hogy csak szén

feketére kormoz körbe jelent

mocskosnak tartja ha érinteni akarja

valami távolról nyúló kéz.

Azt hiszi magáról tompít mindent

mert kihunyt belőle a dobogás

pedig ha előcsillan mozdulatra csal

fekete álca ruha színeit takarja.

*

2020 augusztus 24.

Hajnal

Az élet reménysége a hajnal

akármilyen sötét is volt

eljő a világosság új ideje.

*

2020 szeptember 21.

Ha rossz leszel, akkor is szeretni foglak

nem ujjak indái fonják egybe

a vénák dobbanásait.

Ha rossz leszel, akkor is szeretni foglak

de már csak tenyeremmel érintem arcodat.

Mert nem elégnek lenni elég volt

Harcos ruháim régóta moly rágja

nem küzdők már senkiért.

aki majd megtalál mély lélegzettel

szippantja aurám,

hátra dőlve haza érkezettnek

tartja magát a Föld fölött

imbolygó Hold hálót.

2020 augusztus 3.

Álom féle

Aztán csak belépsz az ajtón

kulcsod lerakod a fonott kosárba.

Enyhe érintést  ejtesz a nyakhajlatba

kérded: Te napod hogy telt?

Zöld teát vagy hideg bort

kínálok fáradt sziluetted felé

megpihenni látszik a test

homlokából azok a ráncok

tova futnak

kisimulnak, mint  hajnali

ködfátyol

*

2020 június

Színek égnek a bőröm alá

amorf a forma

Vágyam alaktalan

A csend netovábbja

mélyen csilingel

Hiányom nincs.

Nézném a nyugvó arcát

 csak csatába csattog minden nap

Nyugalmam magányom

az ajtóm elött Te megállhatsz.

*

Június 21.

Ketté harapott álmok

álomzamattól ragadó ajkak

Megbicsaklott látomások

feszítik nyugtalanságom

Egy (még ) el nem hangzott szó,

Puha ölelés rántana vissza

Talpalatnyi lélegzésben

élővé újra.