Ez a hét év most zárul le nekem. Csendben és tisztán. Lehet unalmas, de ez a cipőm alatt megtett út. Lakatot nem is teszek erre az ajtóra, de ma becsukom és a jó jövőt várom.

Előző este hiába lélegzett, és a mellkasa fel- le mozgott, meleg és puha a bőre, és fogtam a kezét, mintha csak aludna és elmerülne valami mélységes álomba. Már csak az elektronika és technika adta lehetőség tartotta benne az élet maradványát, az elméjéből minden erő és apró szikra kialudt végleg.

Ma 7 éve 10:45 perckor vették ki az utolsó használható szervét a szívét, és zárták be a testét, leállítva minden gépet, ami odáig működtette az egész rendszert. Őt szervét megkapta három szerencsés férfiú és két asszony, hogy esélyük legyen egy új kezdésre, egészségesebb életre. Remélem jól vannak és megélik az életüket, minden szépségével és energiájával.

Mert a holnapra nincs garancia levél, ma szeressetek!

Vérben pácolt húsom

Vérben pácolt húsom

Két lélegzetvételnyi szívdobbanásban

a múltban ragadva várok. 

Színfürdő bordós sárga avarok

Lepik el szürke dohszagú lábnyomokat.

Karcolnám  bőröm hátha

vérem cseppjei töltenék

Élettel fel a múltat.

Rég  dörrenő robajjal

bezárult Vaskapuk

rozsdás láncai kőrbe fonnak.

Rám feszített lenyomatok

Képek, emlékgravirok okozta

Sebeim mikor mossa le az idő ?

2019.10.15.