Nincs spoiler, és bevallom töredelmesen, nem vagyok részese a Szuper Hősök világának, se rajongó táborának. Marvel felőlem éhen halhatna.
Ameddig ellátunk, amenyit érzékelünk, csak annyi a mi mini univerzumunk. És a fájdalom mértékegysége a saját tapasztalásainkból fakad. (Valaki mondott egy közhelyesnek tűnő mondatot, de igaznak tartom, :
” Jártál e már az én cipőmben? „
Ameddig nem élted meg az utam göröngyeit ne ítélkezz felettem. Minden nézőpont kérdése, és a reakciók mindig valami nagy hegyre épülnek.
Októberben mindig beköszönt hozzánk a megfázás, nálam súlyosbítva arcüreg gyulladással, hol hamarabb, hol vissza térően de marad. Így ezen a héten s gyógyszerekkel, mézes teákkal és rengeteg alvással próbáltam túllendülni a betegségen. Hozzá tevődik ez a hét , amely nem kíméli a lelkemet sem, és az a napfényes őt nap, minden része belém mar, mert emlékezek és kicsit sokat agyalok.
Amiért elkezdetem írni ezt a mai gondolat- hömpölygést, az kettő film élményem adta kavarodás- ülepedés. Az agyon sztárolt filmeket annyira nem kedvelem, de fiam meggyőzött nézzük meg a Jokert, osztálytársai is és az én baráti körömből is sokan látták. Nem könnyű és nem vidám. Mosolyt nem ad, megdöbbenést, együttérzést és elgondolkodást, hogy hová vezetjük a Földünk. (Néha amikor világvége beszéd téma lesz, azt szoktam rezignáltan mondani, ez az emberiség elérte a mindennek az alját, nem lesz kár érte, ha eltűnik a Föld színéről. A fák se siratnak majd meg minket. Majd jön egy új faj, amely hálásan bánik a természettel és nem kirabolni, hanem ápolni akarja.)
Bevallom őszintén, nem láttam a Batmant, se a Pókembert, se a Galaxisok őrizőit, csak A Fantasztikus Négyest, azt is csak a Julian McMahon miatt, a régi Kés alatt c. sorozatból megismerve. és rajongva érte.
Így az előzmények ismerete nélkül, ültem be a barátnőmmel és fiammal a moziba, és a székbe szögezve mosolytalanul és sajnálva Jokert, az átélt fájdalmak miatt, tudtam azonosulni avval, a mély kétségbeeséssel, és tehetetlen dühvel, amiből ő lett az igazi anti-hős. Amikor már minden mindegy, mert a valóság és az álmok összefolynak és mindenki aki bántotta , megkapja amit ő érdemesnek talált.
Az őrület, hol kezdődik, meg lehet e állítani? A kiszolgáltatottság, igazságtalanság, tehetetlen lecsúszás a nyomorba , megállítható lenne, ha az emberek egymást segítve , érzékenyen és szeretettel az önzéseiken túl tudnának lépni?
A film megnézése után esett le számomra, hogy láttam már őt a Nyughatatlan főszereplőjeként. Imádtam azt a filmet, pedig én és a country nem viseljük el egymást, csak Johnny Cash és King Dude társaságában.
A zenéje elképesztően vérfagyasztó és forraló egyben. Tökéletes.
Zseniális film, meg fogom még nézni, mert bár olyan, mint nagyon rég látott francia film ( Azóta se találom) aminek egy másodpercnyi mosolya sincs, és mindenki neki feszül az igazságkeresésnek vagy éppen eltakarásnak, nem lehet boldog a vég. A pokol )
Aztán haza térve a le sokkolódásból, a film végére jutottam, amit tegnap előtt kezdtem el nézni.
A több mint, harmincszoros gyilkos életéről szól, kedvese szemszögéből, aki végig hitt és kapaszkodott az ártatlanságába, az épp ésszel fel nem fogható kegyetlenségekkel való szembesülés után látta meg a valóságot.
Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
Ted Bundy a charme-os jóképű , okos és lenyűgöző pasi a kegyetlenség és brutalitás minden eszközével ölte meg az elcsábított lányokat. Ted , mindenkit megtévesztett, többször megszökött és ügyesen maga mellé állította a médiát.
A gonoszság nem feltétlenül csúf és az igazság nem mindig szép.