Őszi hangulat

Beléd feszülnék mint az íj

magamra ölteném

titkos új ruháim.

Nincs már harc, se álarc

csak ketten lennénk a térben

a csillagok zenélnek

tovatűnő szép messzeségben

hallani akarnám újra nevetésed.

Mert nincs szebb dal az univerzumban

kacajod  gurgulázó igaz gyöngyein

ha lehetne mezítelen talppal sétálnék

(nem tudok).

Tarka ruhát öltött az ősz

beburkolózott csalfa fénnyel

elhiteti itt a tavasz

(de mégse).

Meredeken zuhan a kép,

olyan álmodban féktelen 

nincs korlátja és szabálya

egyenlően szép és kereken ívelt.

Az a folyó elvitte habjait

kétszer nem taposhatom szerencsém

(talán megkísértem).

Álmomban nevedet olvastam

gyógyír lélekseb fájdalmamra.

Hiszem, engedhetsz belülre közel

vitamin vagy ámítószer lehetnék. 

Ha te hívsz, én megfelelnék.

Október volt és a nap csalfán

csillogtatta erővel akkor a teret

hittem neki, 

a holnap mindig lehet.

Tudom minden csak ámítás

amit ad a ma, az a valóság.

Találj bennem menedéket.

(Elrejtenélek)

Fríssités:

2026. február 11.én Sunoval egy dalt készítettem a versből, fogadjátok szeretettel!